Századok – 1999
Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141
NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1161 pott értéknél. így valamelyest magasabb volt a kincstár részesedése is az úrbéres területből: 8,7% helyett 9,5%. Az úrbérrendezés előkészítése során kiderült, hogy a kamarai uradalmakban a jobbágyság telkei és szolgáltatásai éppen olyan rendezetlenek, mint a magánföldesurak birtokain. Mária Terézia elrendelte, hogy a király foldesurasága alá tartozó birtokokon az úrbérrendezést az általános rendelet alapján, mintaszerűen kell végrehajtani, és a jobbágyok érdekeinek példamutató kímélésével. A kincstári uradalmakban 1766 után valóban energikusan láttak hozzá az úrbérrendezés keresztülviteléhez. A kamarai birtokoknak az uralkodónő általában is a mintabirtok szerepet szánta, mint az az 1772-es kamarai utasításból is kiderül.3 8 Az összesített adatokból kiszámítható, hogy a kincstári birtokok úrbéres népességének földdel való ellátottsága érzékelhetően jobb volt az országos átlagnál. Az egy jobbágyra jutó telek átlagos nagysága (0,45) ugyan alatta maradt az országos értéknek (0,48), de ehhez a teleknagysághoz 21,4 hold föld tartozott, az országos átlagnál (16,9 hold) 27%-kal több. Ezt a magasabb értéket elsősorban a dél-alföldi kamarai óriásbirtokok nagyobb telkeinek kell tulajdonítani. Valamivel magasabb volt a zsellérek aránya a jobbágyokhoz viszonyítva, mint országosan: egy zsellérre két jobbágy jutott (országosan 2,2). A feldolgozásban szereplő 43 megye nagyobb felében, 23-ban írtak össze kincstári birtokot. Mint az 1. térképen látható, a kincstári birtokok súlypontja a töröktől visszafoglalt országrész déli felére esett. Az összeírásban nem szereplő Bánátnak ekkor gyakorlatilag 100%-a, Bács-Bodrog megye úrbéres területének 74%-a, Aradnak 70.8%-a (beszámítva a modenai herceg volt birtokait is), Csanádnak 70.6%-a a kincstár tulajdonában volt. Az egykori királyi Magyarországon az úrbéres kamarai birtokok az érc- és sóbányászat vidékeire koncentrálódtak. Legmagasabb részesedéssel Liptó megyében rendelkezett a kincstár, ahol az úrbéres föld felét, 50,3%-át birtokolta. Nem sokkal volt kisebb a kamarai birtok aránya Ung megyében sem (45,3%). Zólyomban 32,1%-os részesedésével a legnagyobb birtokos volt a kincstár. Máramarosban a bocskói kamarai és a huszti koronauradalom birtokosaként szintén a legnagyobb földesúr volt, de részesedését a források hiányos volta miatt pontosan nem lehetett meghatározni. Sárosban a sóvári és peklini uradalommal szintén a legnagyobbak közé tartozott a kamara, de a tabellák zöme itt is hiányzik a MOL állományából. Pontosan megállapítható viszont, hogy Barsban, Biharban, Borsodban, Szabolcsban és Szepesben, 10 és 20% közötti részesedésével a megye első birtokosai között szerepelt a kincstár. Ugyanakkor az egész Dunántúlon és a Felvidék nyugati megyéiben nem találunk állami birtokokat. Az alföldi megyék közül Békés és Csongrád megyében zajlott le teljesen az úrbérrendezés idejére a visszafoglalt területek magánkézre adása. Az északkeleti régióban csak Bereg megyéből hiányoztak a kamarai birtokok, miután az elkobzott Rákóczi-vagyonhoz tartozott hatalmas munkács-szentmiklósi uradalom végérvényesen a Schönborn grófok kezére jutott. (VII. táblázat és 1. térkép) 38 Nagy István i.m. 120., 218-219.
