Századok – 1999

Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141

NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1145 Kutatási célok A későfeudalizmus-kori birtokviszonyok kutatatásához jelen munka is a politikatörténet felől kapta az indító impulzusokat. Arra a kérdésre kerestünk választ, lehet-e a birtokviszonyok alakulásával, statisztikai jellegű vizsgálattal alátámasztani a középbirtokos nemesség fenyegetettségéről szóló közkeletű állítást? A birtokviszonyok kutatásával az a két térkép hozott közelebbi kapcsolatba, amelyeket a Történettudományi Intézetben készülő Magyar Történelmi Atlaszhoz készítettem. Az egyik Fényes Elek: Magyar országnak... mostani állapotja (I—VI), Pest 1836-40. című műve alapján a reformkori Magyarország legnagyobb birtokait ábrázolja (ezt Dobszay Tamással közösen készítettük). A másik térkép az 1780-as évek birtokviszonyait mutatja be, a Kúriai Levéltárban fennmaradt, kevéssé ismert „gazdacímtár" alapján. Ε forrás a II. József által bevezetni szándékolt telekkönyv előkészítő munkálatai során keletkezett.15 Eredetileg egy folyamat, a birtokviszonyok alakulásának, változásának megrajzolását tűztem ki célul. Ezt a folyamatot állóképek, pillanatfelvételek összevetése révén akartam megragadni. Ehhez első lépésként egy kiindulópont, majd egy végpont birtokviszonyainak rekonstrukciójára van szükség, és csak utána következhet az elmozdulás számbavétele. Ha a történeti statisztika módszereivel feldolgozható, azonos szempontok szerint készült, az egész ország birtokviszonyaira kiteijedő, többé-kevésbé teljes összeírást keresünk a későfeudalizmus korából, a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés során készült tabellák megkerülhetetlenek. Ez a forráscsoport egységes szempontok szerint, országosan érvényes elvek szerint készült. A végrehajtás során voltak ugyan különbségek (pl. az irtásföldek, szőlők, községi földek számbavételében nem volt egyöntetű az összeírok gyakorlata), de e különbségek nem voltak olyan jelentősek, hogy a „legnagyobb közös nevező" megkeresésével ne lehetett volna a történeti statisztikai vizsgálat bázisaként használni a tabellákat. Nemcsak a forrásadottságok szóltak e kiindulópont mellett. Az 1760-as évek végére nyugvópontra jutott már az a nagy birtokátrendeződés, amely a török kiűzésével és a Habsburg-ellenes felkelések vereségével összefüggésben végbement. Ekkorra kialakult egy alapvonásaiban 1848-ig érvényes birtokstruktúra. A struktúrán belül lehet gyanítani finom szerkezeti mozgásokat, erózió jellegű folyamatokat, de a 18. század elejihez hasonló földrengések nem rázták meg azt. A végpont természetesen 1848, a forrásanyag pedig a jobbágyfelszabadítás végrehajtása során keletkezett, még alig érintett, részben fel sem mért iratanyag lenne. Ez azonban még a kutatás jövőbeni feladata; jelen munka az első cél megvalósításaként, az úrbérrendezés korának nemesi birtokviszonyainak rekonstrukciójára vállalkozik. A források 1767 és 1774 között a szűkebben vett Magyarország 44 megyéjében végezték el az úrbéres terület felmérését. A 3 szlavóniai megyében már korábban, 1755-ben, 15

MOL, О 64, A politikatörténeti jellegű megközelítésben Szabad György inspirációjának volt nagy szerepe, a térképek elkészülte után pedig Vörös Károly biztatott a kutatás elmélyítésére.