Századok – 1999

Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141

NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1143 családok, pontosabban nemzetségek száma valamelyik korabeli címtárból, és hozzá még az egykorú kimutatás az 1809-ben hadrakelt nemesség jövedelmi rétegződéséről. H. Balázs Éva összefoglalója az 1780-as évek nemességéről jól jellemzi ezt a bizonytalan becslésekre utalt történetírást: „100 feletti arisztokrata család", alatta 7-800 „valóban bene possessionatus" família, ezek alatt többezer középbirtokos, majd még lejjebb 350 ezer főre tehető kisbirtokos és nincstelen alkotta a társadalom közel 5%-át kitevő nemességet.8 Az 1980-as évek elején kezdte el „szállítani" egy fiatal — zömmel vidéki — történésznemzedék a konkrét számadatokkal alátámasztott, helyi sajátosságokkal is számoló tanulmányokat a nemesség számbeli, rendi, foglalkozási tagozódásáról, vagyoni rétegződéséről. Munkáikban általában egy-egy vármegye 18-19. századi nemesi társadalmának képét rekonstruálják, többnyire a történeti statisztika eszközeit is felhasználva, legalább a birtokos nemesség vagyoni viszonyait feltárva és elemezve. A nemesség társadalomtörténetének kutatói számára a Hajnal István Kör teremtett szervezeti keretet. A „Rendi társadalom - Polgári társadalom" című konferenciasorozat előadásait közzétevő kötetei számos értékes tanulmánnyal gazdagították ismereteinket a nemességről.9 Amit a nemességről bírt ismeretek töredékességéről általában mondtunk, fokozottan érvényes a birtokviszonyok esetében. Az utolsó két évszázadban a földbirtokviszonyok, azok változása, vagy radikális átalakításuk igénye gyakran került az érdeklődés előterébe. Hogy csak a polgári korból ragadjunk ki néhány példát: 1848-ban, illetve a következő években a jobbágyfelszabadítás, a polgári földtulajdon megteremtése változtatta meg lényegesen a földbirtokstruktúrát. A 19. század második felében a birtokviszonyok spontán változása: a nemesi eredetű középbirtok szétmorzsolódása, illetve a gyorsuló tulajdonosváltás (a polgári birtokosok térnyerése az úri középosztály rovására) foglalkoztatta élénken a közvéleményt, vagy legalább az érintetteket. A 20. században ismét többször került a társadalom érdeklődésének homlokterébe a föld birtoklásának kérdése, a létező tulajdonviszonyok fokozatos vagy forradalmi átalakításának igénye (1919-ben, az 1920-as évek 8 Magyarország története tíz kötetben 4. kötet Magyarország története 1686-1790 (Főszerk. Ember Győző - Heckenast Gusztáv) Budapest, 1989. 126-132., 675-689., 703-706., 897-912. 5. kötet Magyarország története 1790-1848 (Főszerk. Mérei Gyula, szerk Vörös Károly) Budapest, 1980. 435-440., 485-507. 9 Rendi társadalom - Polgári társadalom, 1. Salgótarján, 1986, 2. Gyula, 1987, 3. Salgótaiján, 1989, 4. Keszthely, 1990, 5. Gyula, 1991, 9. Debrecen, 1997. A sorozatba tartozik a Bácskai Vera emlékkönyv (Vera /nem csak/ a városban - Supplementum 1995. /szerk. A. Varga László/ Salgótarján, 1995.) is. A gyűjteményes köteteken kívül, a teljesség igénye nélkül kiemelünk néhány címet a másfél évtized nemességtörténeti irodalmából.' Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegződése (1542-1848). In: Századok: 1985/1. 3-41. Erdmann Gyula: Zemplén megye társadalma a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. In: A polgárosodás útján. Tanulmányok a magyar reformkorról, (szerk. Szabad György) Budapest, 1990. 348-362. Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában In: Baranyai helytörténetírás 1985-1986. Pécs, 1986. 134. Hudi József: Veszprém vármegye politika elitje a XVIII-XIX. században (1711-1918). In: Az átmenet, avagy Veszprém megye a rendszerváltás időszakában. Tanulmányok, (szerk. Oláh Miklós) Veszprém, 1995. 25-61. Glósz József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XVI., Szekszárd, 1991. A nemességkutatás új korszakának nyitányaként jelölhetjük meg a Szécsényben, 1980-ban tartott első „középréteg"-konferenciát, melynek előadásai a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. kötetében jelentek meg. (szerk. Szvircsek Ferenc) Salgótarján, 1981. A szerzők közül Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes, Benczédi László, Wellmann Imre, Benda Kálmán, Vórös Károly, Szabad György, Praznovszky Mihály nevét emeljük ki.