Századok – 1999
Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141
TANULMÁNYOK Fónagy Zoltán NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN* A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban A későfeudális-kori Magyarország nemessége a történetírás sokat foglalkoztatott szereplői közé tartozik. Ugyanakkor — a legutóbbi két évtizedet leszámítva — az érdeklődés többnyire a kiváltságos rend egyetlen funkciójára irányult: a nemesség mint a politikai hatalom birtokosa jelent meg a történeti művekben. A szatmári béke utáni évszázadban az önálló magyar államiság elemeinek védelmében vagy éppen felszámolásában vállalt szerepe foglalkoztatta a történetírókat, gyakran kuruc-labanc dichotómiára egyszerűsítve a történeti problémákat.1 A 19. század első felében elsősorban az a különleges szerep motiválta az érdeklődést, amelyet a nemesség egy része a saját előjogain alapuló feudális társadalmi rend lebontásában játszott.2 A politikai szerep sokrétű, gyakran egymással polemizáló, az éppen aktuális politikai kurzus által is befolyásolt ábrázolása mellett a társadalomtörténeti jellegű kutatások sokáig háttérbe szorultak.3 Ritkábban jelent meg a nemes a gazdaság szereplőjeként, a társadalom szövetébe beágyazott egyénként vagy a magasabb művelődés hordozójaként, közvetítőjeként. Ilyen típusú kérdéseket legfeljebb a nemesség egy-egy rétegével kapcsolatban érintettek: a 18. századi nagybirtokos arisztokráciát és a reformkori középbirtokos köznemességet lehet elsősorban kivételként említeni.4 Közismert, hogy Magyarországon a nemességnek az össznépességhez viszonyított aránya európai összehasonlításban igen magas volt, azt csak a spanyol és a lengyel nemesség aránya múlta felül. Az 1787. népszámlálás alkalmával közel 200 ezer nemes férfit és fiút írtak össze, ami a férfinépesség 4,6%-ának felelt meg.5 Ez a magas arány már önmagában is igazolja a társadalomtörténeti vizsgálat létjogosultságát. A politikai hatalom monopóliuma, a gazdaságban és a legtágab* Az itt közölt tanulmány a szerző 1999 januárjában megvédett kandidátusi disszertációjának eredményeit foglalja össze. A disszertáció mellékletét képező — többször hivatkozott — „Adattár" megjelenése a közeljövőben várható. 1 Ez jellemzi a nagy, reprezentatív történeti összefoglalásokat is. Különösen nagy teret szentelt a nemesség különböző csoportjai politikai szereplésének Szekfű Gyula a Magyar történet újkori (V-VII) köteteiben 2 A kiváltságairól önként, nagylelkűségből lemondó nemesség legendáját a kortárs Horváth Mihály három kötetes nagy műve, a Huszonöt év Magyarország történetéből alapozta meg. 3 Tipikusan aktuálpolitikai célzatú társadalomrajz a Széchenyi fellépése előtti nemességről Grünwald Béla: A régi Magyarország című műve, (Budapest, 1888), miként Mocsáry Lajos válasza is, A régi magyar nemes (Budapest, 1889) 4 A kivételek között elsősorban a Domanovszky Sándor által elindított uradalomtörténeti kutatásokat kell említeni. 5 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) Szerk.: Danyi Dezső és Dávid Zoltán, Budapest, 1960. 50-51.
