Századok – 1999

Krónika - Szakály Ferenc (1942–1999) (Gecsényi Lajos) V/1139

KRÓNIKA 1139 elkészítésében, kisebb írásai jelentek meg a Matyóföld periodikában és a Magyar Nemzetben. A szakmai tudományos folyóiratok hasábjain továbbra is szerepelt írásaival. Egyik utolsó műveként, felülemelkedve MOL-beli munkássága során az őt ért sérelmeken, ő írta meg Ember Győző akadémikus, volt főigazgatója nekrológját a Századok 1995-ös évfolyamában. Levéltári kutatásaival segítette elő a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Hangya Szövetkezet, és a MAHART újjáalakítását, illetve átszervezését. Szakértői szerepe volt a magyar állam és a Goldberger-család között folytatott névviselési perben. Aktív munkásságát törte meg váratlan halála. Pályatársai emlékezetében, mint igazságkereső és igazságszerető humanista tudós él tovább. Személyisége sokrétűségében egyaránt helyet kapott a levéltárosi munka, a tudomány szeretete, az antifasiszta katonai ellenállói múlt, a népi katolicizmus és a szociáldemokrata színezetű szociális és emberi érzékenység, a korrekt, humanista vezetői tevékenység, az anekdotázó kedélyesség, az értő módon elmesélt viccek sora. Az elmúlt évtizedek viharai sajnálatos módon, éppúgy, mint annyi más kortársának, az ő számára sem tették lehetővé egyénisége teljes és méltó kibontakoztatását. Emberi és szakmai szempontból a változó korokban és változó munkahelyein kifejtett tevékenységét, magatartását, egész életművét csak az elismerés jegyében lehet méltatni és értékelni. Temetése 1997. június 3-án volt a Farkasréti temetőben. Szekeres József - Tóth Róbert SZAKÁLY FERENC (1942-1999) Lassan töredezve formálódnak bennem a szavak*, a mondatok, amikor a magyar történészek 132 esztendőt megért egyesülete, a Magyar Történelmi Társulat elnöksége, választmánya és egész tagsága nevében búcsúzom Szakály Ferenc barátomtól, a Társulat egykori főtitkárától, ügyvezető alelnökétől. Hiszen oly nehéz elhinni azt, hogy nem halljuk többé baráti tanácsait, biztatásait jelenbéli és jövő terveinkhez, nem mond határozott, szigorú véleményt könyvekről és emberekről. Nem tűnik fel többé alakja a Történettudományi Intézet vagy a Magyar Országos Levéltár folyosóján, a várbéli tudós társadalom déltáji gyülekezőhelyén, nem jelenik meg a televízió képernyőjén és nem lesz többé jelen a Társulat rendezvényein. Kevés olyan szuverén egyénisége volt a hazai szellemi életnek, mint ő, aki egyszerre tudta európai és magyar léptékben szemlélni és értékelni nemcsak al6-17. század nemzeti sorsfordulóit — Mohácsot, a török uralom bukását, a protestantizmus térhódítását — de napjaink sorsfordító átalakulását is. Szakály Ferenc úgy volt magyar, hogy egy pillanatra sem feledkezett meg európaiságáról. Ezenközben egyszerre láttatta a történelmi folyamatok kimagasló személyiségeit és a mindennapok kisembereit, közöttük kedvenc hősét, a már-már legendássá vált nagymarosi Trombitás Jánost. * A beszéd 1999. július 15-én a Farkasréti temetőben hangzott el.