Századok – 1999

Krónika - Sárközi Zoltán (1922–1997) (Szekeres József–Tóth Róbert) V/1137

1138 KRÓNIKA munkásságát 6 kötetnyi nyomtatásban közzétett és egy kéziratos repertóriuma csak részben tükrözi. Ε témakörben publikált több tanulmányt oly rangos külföldi szakmai folyóiratokban, mint az Archív und Wirtschaft, a Der Archivar, a Historijskih Zbornik Zagreb, a Historickij Casopis és a Nemzetközi Levéltáros Szövetség Archívum című periodikája. Meghívottként több nemzetközi szakmai konferencián vett részt. A Hungarica kutatások terén is, tíz külföldi útja alkalmával, jelentős feltáró tevékenységet végzett a más országok levéltárainak őrzésében lévő magyar vonatkozású forrásanyagok felmérése és számbavétele tekintetében. A gazdaságtörténet levéltári forrásaival kapcsolatos munkásságával párhuzamosan folytatta történészi tudományos tevékenységét is. Érdeklődésének tengelyében az erdélyi szászok 18.-19. századi története, szűkebb pátriájának, a Matyóföldnek, hely- és társadalomtörténete, valamint vállalat- és üzemtörténeti témák álltak. 200-nál nagyobb számú publikációja közül kiemelendők az 1963-ban közreadott Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (1790-1848) és Az erdélyi szászok 1848-1849-ben címmel 1974-ben publikált tanulmányai. Szakmai körökben nagy visszhangot váltott ki az e témakörben Trócsányi Zsolttal folytatott vitája a Századok és az Agrártörténeti Szemle hasábjain. Kandidátusi disszertációját A summásrendszer kialakulása és szerepe a magyar mezőgazdaság kapitalizmuskori munkaszervezetében címmel 1968-ban védte meg. A summások történetére vonatkozó kutatásainak eredményeit összegező tanulmányai a Szabó István által szerkesztett, két kiadásban is közzétett tanulmánykötetben, A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. is megjelentek. Sándor Istvánnal együtt szerkesztette a Mezőkövesd város monográfiája című 1975-ben megjelent helytörténeti műnek és két fejezetét — Mezőkövesd története 1275-1918 és Elvándorlás, summásjárás címmel — ő írta. Az 1967-ben megalakult Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának alapító tagjaként jelentős részt vállalt a szervezési munkafeladatok ellátásában, az országban működő helyi és regionális üzemtörténeti csoportok és üzemtörténészek tevékenységének felkarolásával, konferenciák és tanácskozások, továbbképző tanfolyamok rendezésével, szakmai és ismeretterjesztő előadások tartásával. A szakosztály által 1972-ben megrendezett II. Nemzetközi Üzemtörténeti Konferencián a külföldi résztvevők körében szerzett elismerést és érdemeket széleskörű nyelvtudásával, előzékeny, segítőkész magatartásával és természetes humorával. A team-munkában készülő üzemtörténeti monográfiák létrehozásában is a kezdetektől fontos szerepet vállalt. Szerzőként és szerkesztőként működött közre a kábelgyár, a mosonmagyaróvári volt Kühne mezőgépgyár, a budapesti fegyvergyár, a MAVAG és az ózdi vasgyár történeti monográfiáinak elkészítésében. Módszertani műveivel elősegítette az üzemtörténeti mozgalomban résztvevő többszázfőnyi lelkes amatőr munkásságának jobb szintre történő emelését. A Honismeret és vállalattörténet című műve 1972-ben, a Hogyan írjunk üzemtörténetet című munkája több kiadást követően végleges változatában a szakosztály által 1979-ben közzétett Az üzemtörténet-írás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok kötetben jelent meg. Nyugdíjasként is folytatta közéleti-történetírói munkásságát. Közreműködött a Budapest Lexikon 1993-ban megjelent 2. átdolgozott és bővített kiadásának