Századok – 1999

Történeti irodalom - Két forráskiadvány a háború utáni magyar–román viszonyról (Ism.: Demény Lajos) V/1129

1133 TÖRTÉNETI IRODALOM Szerény ismertetőnkben főleg Fülöp Mihály tanulmányára korlátoztuk mondandónkat, nem csupán azért, mert a több mint száz iratot magában foglaló ötszáz oldalas kiadvány annyira sok érdekes kérdést vet fel, hogy még puszta felsorolásuk sem férne bele egy beszámolóba, hanem azért is, mert szerintem senki sem tudná ma a magyar szakemberek közül beavatottabban összefoglalni a magyar-román viszony alakulását 1945 és 1947 között, mint a bevezető tanulmány szerzője. **+ A magyar forráskiadványt — mint említettem — megelőzte a román forrásközlés. Eltérően a magyartól, ez utóbbinak tárgya nem kimondottan a román-magyar viszony alakulása, hanem összességében a román politikai élet. Ennek ellenére a kiadványban sok olyan irat található, amely az erdélyi magyarság és a magyar-román kapcsolatok kérdését érinti. A román kiadvány loan Scurtu volt levéltári vezérigazgató szerkesztésében készült, aki rövid bevezető tanulmányt is írt a kiadványhoz. Az iratokat nem kíséri tudományos apparátus, minden magyarázat nélkül pusztán az iratok szövegeit közli. Jellemző viszont, hogy loan Scurtu tanulmányában idézi Nicole Rádescu kormányfő 1945. február 24-én a román néphez intézett felhívásából: „két jövevény, a zsidó Ana Pauker és a magyar Vasile Luca vezette maroknyi egyének a hatalom megkaparintására törekednek". Ami az erdélyi magyarságot illeti loan Scurtu az alábbiakban rögzíti álláspontját: „Miközben az ellenzéki román nemzeti erők az egyre durvább támadások célpontjai voltak, egyes nemzeti kisebbségek számára kiváltságos helyzetet teremtettek. A megszálló szovjet nyomás alatt még 1945. február 7-én elfogadták a kisebbségi statútumot, amely valójában a romániai állampolgárok közötti diszkriminációt követte. Ε helyzetet kihasználva és látván »hogy merre fúj a szél« a zsidók és magyarok sok vezetője beiratkozott a kommunista pártba, magas állásokat foglaltak el az államapparátus és a propaganda irányításában (sajtó és rádió), amelyet a román nemzeti erők (kiváltképpen a történelmi pártokba tömörültek) ellen használtak fel. Gyors politikai színváltással, egyetlen éjszaka alatt horthystákból kommunisták lettek, sok magyar vezető új színekben folytatta a románellenes politikát. LucreÇiu Päträ§canu törekvése, hogy a történelmi valóságnak megfelelően és a nemzetközi jog szellemében tisztázza a helyzetet Erdélyben, idegesítette a magyar köröket és a bukaresti hivatalos közegekben a nacionalista magatartás bélyegét kapta". A hosszú idézést nem csupán önmagáért vállaltam, hanem inkább azért, mert — szerintem — a beállítás rányomta bélyegét a válogatásra is. Vannak mégis a kötetben figyelmet keltő iratok, s ezek közé számítom az említett statútum szövegét is, amelyet 1945 óta a román olvasó nem láthatott. A romániai németek kérdésében a válogató más mércével mért. Ám a „német etnikai származású romániai családok" által a kormányhoz küldött emlékeztető szövegének közlésével elismeri, hogy a szászok deportálását a román kormány kezdeményezésére hajtották végre! Ezzel szemben, minden kritikai megjegyzés nélkül közli a Román Hadsereg Vezérkarán 1945. március l-jén keltezett jelentést is, amelynek értelmében „a magyar irredentizmus a kommunizmus leple alatt teljes valóságában lép fel", üldözi a románokat Észak-Erdélyben, arra „kényszeríti a románokat, hogy kizárólagosan a magyar nyelvet használják a közigazgatásban", román értelmiségiek, tisztek, altisztek és katonák letartóztatását rendelte el, s mindezt teszi a szovjet parancsnokság védnöksége alatt. Közli loan Scurtu a Rendőrségi Főigazgatóság által 1945. március 4-én keltezett „tájékoztató feljegyzést" is, amely szerint „Észak-Erdélyben jelentős számú románt deportáltak". Az észak-erdélyi „magyar kommunisták terrorisztikus cselekményre kapatják magukat a román lakossággal szemben". Mindez összecseng a válogató-szerző már idézett beállításával. loan Scurtu közli természetesen Lucretiu Pátrá§canu Kolozsvárott 1945. június 13-án mondott beszédét. Olvashatjuk a román kiadványban Iuliu Maniu 1945. szeptember 22-én elhangzott nyilatkozatát a külföldi újságírók előtt, amelyben, a többi között, a következők vannak: „Tudom én is azt, amit Romániában minden ember elismer, hogy ezt a kormányt (Petru Groza kormányát - D. L.) csupán a Horthy rendszer idejéből itt maradt magyar fasiszták támogatják, no meg néhány ágens és opportunista..., valamint a munkások csekély kisebbsége". A kiragadott idézetek tanulságosak szerintem. De ennek ellenére a román forráskiadvány válogatott iratai figyelmet érdemelnek, bár meglehet, hogy a teljes levéltári anyag ismerete, a hozzáférhetés biztosítása kellene hozzá, hogy árnyaltabb ítéletet lehessen mondani. A két kiadvány két homlokegyenest szembenálló álláspontot tükröz. Közöttük a párbeszéd szinte lehetetlen. Az idő múlása az egyetlen remény arra, hogy őszinte szembenézés és higgadt szemlélet kerekedjen felül. Szerintem magyar részről Fülöp Mihály a döntő lépést megtette. Demény Lajos