Századok – 1999

Történeti irodalom - Krausz Tamas: Szovjetszkij termidor (Ism.: Kolontári Attila) V/1121

1121 TÖRTÉNETI IRODALOM politikai-közéleti lehetőségekkel, amely pártokban helyezkedett el, milyen szerepet játszott a forradalmas 1917-es esztendőben. Ludmila Gatagova (Moszkva) „Az 1917-es forradalom és a kaukázusi etnopolitikai helyzet" címú tanulmányában — főként levéltári források alapján — azt a „totális háborút" mutatja be és elemzi, amelyben „mindenki mindenki ellen" harcolt, s amelyet — írja — csak a kíméletlen vörös terror tudott öt év múltán elfojtani; de, mint a 90-es évek etnikai konfliktusai mutatják, felszámolni 70 év alatt sem tudott. Irina Davidjan (Moszkva) tanulmányában azt vizsgálja, miként tükröződtek a forradalmat követő években-évtizedekben a tömegek tudatában olyan fogalmak, mint pártok, demokrácia, milyen politikai ideálokat követtek stb. Az 1920-1930-as évekből származó „hangulatjelentéseket" vizsgálva megállapítja, hogy a tömegek tudatában a forradalmi eszmék sohasem váltak uralkodóvá; a korábbi, hagyományos vonások igen markánsan tovább éltek. A tömegeket a párttisztogatások is vajmi kevéssé érdekelték; vagy ha igen, úgy a frakciók ellen foglaltak állást: féltek a rendszer destabilizálásától, újabb megpróbáltatások eljövetelétől. Arra a kérdésre, hogy milyen volt a tömegek politikai ideálja, a szerző — a források tanúságára támaszkodva — megállapítja, hogy tipikusan paraszti mentalitást tükrözött: igazságos bánásmódot, igazságos elosztást, „a néppel való tanácskozást" kívántak - olyan paternalista hatalmat, amely képes „a nép" anyagi és szellemi igényeit kielégíteni. Dmitrij Shlapentokh (Indiana University, USA) tanulmányában az „eurázsiai eszme" és mozgalom történeti útját és jelenét tekinti át. Az 1920-as években prágai és párizsi emigránsok körében megszületett eszmerendszer és mozgalom főbb vonásaiban a szlavofxlek nyomdokain indult s autoratív és korporatív-nacionalista vonásai révén általánosan elterjedt a fehér emigránsok körében. Napjainkban — állítja a szerző — Oroszországban is számos híve és követője van. A mozgalomnak az Orosz Föderáció Állami Levéltárába került irathagyatékára támaszkodva az eddig kevéssé ismert mozgalom és eszmerendszer történeti útjáról mindenesetre jó áttekintést kapunk. Andrej Kolganou (Moszkva) „Az orosz forradalom: gazdasági alternatívák" című tanulmánya gazdaságtörténeti szemszögből vizsgálja az oroszországi modernizációs folyamat 1920-1930-as évekbeli feltételeit, az alkalmazott gazdaságpolitikai módszereket, külön is elemezve a hadikommunizmus szükségszerű bukását követő „új gazdasági politika" sikereit és (a hatalom szempontjából) fenyegető politikai veszélyeit. Kifejti, hogy „a sztálini ellenforradalom" értelme éppen az volt, hogy a megerősödött bürokrácia kezébe adja az ipari átalakítás irányítását, s ezzel e réteget mintegy a burzsoáziát helyettesítő szerephez juttassa (bár a totális egypártrendszeri diktatúra feltételei között). Ez a helyzet tette lehetővé a rendszerváltás idején, hogy ez a réteg kisajátítsa magának a termelőeszközök feletti uralmat - tulajdonába vegye s ezzel az álburzsoázia szerepköréből a valódi (nagy) polgárság pozíciójába jusson. A kötetet Krausz Tamás „Lenin. Új szempontok?" című tanulmánya zárja. Ebben Krausz egy mai tudásunk szerinti objektív Lenin-képet vázol fel, higgadtan számba véve a Lenint ért és érő politikai vádakat éppúgy, mint ellentmondásos személyiségjegyeit, hogy ezekre elfogulatlan választ fogalmazzon meg, korántsem idealizálva sem Lenin politikai koncepcióit, sem emberi kvalitásait. Csak példaként emiitjük, hogy Krausz külön hangsúlyozza Lenin személyes felelősségét a hadikommunizmus folyamatában felszámolt (vagy „államosított") munkásönigazgatási szervekért (ami pregnánsan a „munkásellenzékkel" való szakításában nyilvánult meg), utat nyitva a „szovjet bürokrácia" általa is bírált elhatalmasodásának. Krausz ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a 20-as évek végén bekövetkezett „sztálini fordulat" nem hozható összefüggésbe Lenin politikai-gazdaságpolitikai lépéseivel. A tartalmas kötet rövid ismertetésének végére érve azt a kívánságunkat fogalmazhatjuk meg, hogy vajha minél több hasonló kiadvány látna napvilágot, hogy mind előbbre jussunk az oroszországi forradalmak történetének tudományos feltárásában. Mucsi Ferenc Tamas Krausz SZOVJETSZKIJ TERMIDOR Vengerszkij Insztitut Ruszisztiki, Bp. 1997 250 о. SZOVJET THERMIDOR Jakobinizmus, thermidor, bonapartizmus... A francia forradalomtól kölcsönvett terminológiákkal igyekeztek megragadni az oroszországi eseményeket az 1917-es forradalom és a húszas évek belpolitikai küzdelmeinek résztvevői. Pártállástól függően sokan, sokféle értelemben használták a fenti fogalmakat. Konszenzus talán csak abban volt, hogy az orosz forradalom jakobinusai a bol-