Századok – 1999

Történeti irodalom - Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon (Ism.: Huszár Zoltán) V/1111

1113 TÖRTÉNETI IRODALOM legfeljebb átmeneti eredményeket hozott. Összegezve mégis azt mondhatjuk, hogy „A 20. század első éveire Budapest rendőrsége a nagyvárosi típusú bűnözéshez felnőve, a bűnüldözésben annak színvonalas ellenfelévé vált." 4 A testkultúra iránti igény megjelenése is szervesen kapcsolódik a városiasodáshoz. Az irodai munkát végző emberek, de az ipari munkások körében is nagy jelentősége van a szervezet regenerálódásában a testmozgásnak, amely egyúttal a társadalmi érintkezésnek is viszonylag tág lehetőséget adott. Ezért fordulhatott elő, hogy „Polgárok, arisztokraták egy hajóban" eveztek. („Sport, városiasodás, polgárság") Budapest társadalomtörténetének kutatásában is elévülhetetlen érdemei vannak Vörös Károlynak. Munkái azok megjelenésekor és azóta is nagy érdeklődést váltanak ki, társadalomtörténeti konferenciákon, tanulmánykötetekben — tartalmi és módszertani okokból egyaránt — gyakran szerepelnek a hivatkozott szakirodalom listáján. „A budapesti zsidóság két forradalom között 1848-1919" című írásában a szerző a jelzett időszak történeti statisztikai forrásaira alapozva elemzi a zsidóság helyzetét, számarányának változását, az ortodox és a neológ irányzat küzdelmét, a zsidó önszerveződő mozgalmak eredményeként létrejött karitatív, kulturális, sportegyesületek szerepét. Az asszimilációs folyamatok okait és következményeit, azok felemás voltát és végül az antiszemitizmushoz vezető utat is bemutatja. Világosan kirajzolódik, hogy az alfabetizációban élenjáró zsidóság nem kis hányada számára a társadalmi felemelkedést a nemesi, vagy bárói cím megszerzése jelentette, amely egyértelműen bizonyítja a magyarországi polgárosodás felemás voltát. „A Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban" c. tanulmány a hazai újkori társadalomtörténet-kutatás egyik leggyakrabban idézett, szakmai körökben példaként emlegetett feldolgozás. Vörös Károly Budapest legnagyobb adófizetőinek 1873-ból származó 1200 nevet tartalmazó adójegyzékét tárta fel hallatlan alapossággal, több keresztmetszetben, 7 könnyen áttekinthető, szemléletes táblázatban is közreadva. Ezek az alábbiak: 1. Budapest legnagyobb adófizetőinek rétegződése a fizetett adóösszeg nagysága szerint, 2.Összadó és jövedelemadó aránya Pest legnagyobb adótételeinek az összadó nagysága szerinti rétegződésében, 3. Pest legnagyobb adófizetőinek megoszlása főcsoportok és összadójuk nagysága szerint, 4. Pest legnagyobb adófizetőinek egyes jellegzetes csoportjai és rétegződésük a fizetett adóösszeg nagysága szerint (Legnagyobb adófizetők, ebből: háztulajdonos, építőipari, terménykereskedő, vaskereskedő), 5. A pesti háztulajdon városrészenkénti megoszlása az összeg nagysága szerint csoportosított legnagyobb adótételeket fizető adózók között, 6. Pest a részvénytársaságok vezetőségeiben helyet foglaló legnagyobb adófizetőinek megoszlása foglalkozási főcsoportok és összadójuk nagysága szerint, 7. Régi polgárok aránya Pest legnagyobb adófizetőinek egyes jellegzetes csoportjaiban. A tanulmányt elolvasva egyetérthetünk a szerző összefoglaló megállapításával, amely szerint „Az elemzés világosan rámutat ugyanis a város immár az egész ország gazdaságában betöltött egyre szélesedő szervező funkciójára: országos terménykereskedelmi központtá válására — másrészt az ezzel szorosan kapcsolatban állva hatalmasan fellendülő városépítésre és általában urbanizációra (Lásd a szerző e kötetben megjelent munkáit:„A millennium kora", Városépítészeti modell Kelet-Európában"\) — s végül mindennek világos következményeként a pesti ingatlanbirtoklás hirtelenül különösen megnövekedett szerepére a polgári vagyonképződésben. Társadalomalakító fejlődés ez." A változó, polgáriasodó társadalmi viszonyok közé történő beilleszkedés nehézségeit, gyakran gyötrelmeit rajzolja meg nem kevés iróniával Sebők Zsigmond, a századforduló „közepes, de kedvelt újságírója" Mackó úr alakjában. Hősét a kor különböző, de mégis tipikus szituációiba helyezve. „Mackó úr a millennium világában" a nemzeti identitást kifejező ,jó magyar ember" típusát testesíti meg, akit „a tekintetes Mackó úr" és „a modern Mackó úr" figurájáról szóló esszében tár az olvasó elé Vörös Károly. Az uralkodóház állami és családi környezetének bemutatására egy fotóalbum bevezetőjében, a „Frigyes főherceg és környezete" c. munkában vállalkozott a szerző. A Habsburg-család hierarchikus viszonyinak összefoglalását követően az uralkodó utáni legnagyobb főhercegi udvartartás bemutatásával — amelyeket a fotóalbum képei kézzelfoghatóbbá tesznek — bepillantást nyerhetünk Frigyes és családja hétköznapi, közéleti tevékenységébe, de még magánéletébe is. Vörös Károly széleskörű művelődéstörténészi érdeklődését bizonyítja „Az USA képe a 19. század magyar tömegkultúrájában" címmel megjelent tanulmány. A tengerentúli világ iránti érdeklődés a felvilágosodással együtt jelenik meg a magyarországi értelmiség világában. Az 1796-ban ismeretlen szerző tollából megjelent 368 oldalas Magyar Geographia az USA-t „szabad respublica"-ként emlegeti. Ferenczy István 1809-ben kiadott Közönséges Geographiája már a politikai szabadság erkölcsi hasznát is hangsúlyozza, másrészt a rabszolgatartás negatív jellegét is leírja. Az első nagyhatású Magyarországon közreadott Amerika-könyv Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-