Századok – 1999

Történeti irodalom - Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon (Ism.: Huszár Zoltán) V/1111

1112 TÖRTÉNETI IRODALOM zavarán válik észlelhetővé és ezáltal megformulázható politikai problémává is." Ε bonyolult, sokrétű folyamat összetevőiből a szerző hármat emel ki és vizsgál meg alaposabban: a céhes viszonyok, a szabad mezőgazdasági bérmunkaerő munkaviszonyainak és az értelmiség emancipációjának problémáit. A felvetett kérdések, tények alapján világossá válik, hogy a 19. században azok megoldása csak a feudális társadalmi kereteken kívül képzelhető el. Külön esszé jellegű írás foglalkozik a korai magyarországi értelmiséggel — A modern értelmiség kezdetei Magyarországon — annak társadalmi, műveltségi forrásaival, legjellemzőbb képviselőivel: a lelkésszel, az ügyvéddel, ill. egyéb jogvégzettekkel, a közhivatalnokkal, a gazdatiszttel, a földmérő és egyéb műszaki értelmiséggel, az orvossal és a gyógyszerésszel, a pedagógusok összetett társadalmi csoportjával és azon kulturális értelmiséggel, amely magába foglalta az irodalom, a képzőművészet, a színészet, a hírközlés stb. széles palettáját. „Aparasztság változása a 19. században" c. tanulmány a magyarországi társadalomfejlődésben, már csak számaránya miatt is, oly fontos parasztság számára a jobbágyfelszabadítás eufóriája egy emberöltő alatt eltűnt. „A paraszti társadalom fejlődésében most, ez alatt az emberöltő alatt derült ki véglegesen, hogy polgárosodásának útját csupán a jobbágyfelszabadítás önmagában még nem tette akadálytalanná, s az új akadályok leküzdése új, immár strukturális változást igényel. Még mindig aktuális a feladat: az eddig még csak felszabadított parasztnak immár valódi polgárrá alakítása." Pest-Buda és Budapest történetének több vetülete fogalmazódik meg Vörös Károly írásaiban. „Egy pesti család regénye" a 18. század utolsó negyedében, II. József korában indul és a 20. század első negyedében fejeződik be. A német földről Pest-Budára érkezett Kölber Kázmér nyergessegéd magyarországi megtelepedésén, házasságán és utódainak negyedik nemzedékéig kísért történetén keresztül egy felemelkedő, nemességet is szerzett polgárfamília élete, családi, társadalmi kapcsolatai rajzolódnak ki. „Az egy pesti ház regényé"-nek olvasása közben „egy-egy pillanatra magunk is szinte közvetlen kortársai leszünk a történelemnek". Az egykori Wurm-udvar, ill. ház története, lakóinak társadalmi helyzete és szerepe a magyarországi kapitalizmusnak, Budapest polgárosodásának a kort jól reprezentáló szelete. Wurm József a napóleoni háborúk hadiszállításaiból alapozta meg polgári egzisztenciáját, amelyet sikeres vaskereskedői tevékenysége tovább erősített és mindezt házassága csak tovább stabilizálta. Az 1773-ban pesti polgárjogot szerzett Wurm család egyik dúsgazdaggá vált kereskedő fia 1834-ben magyar nemesi címet is nyert jelentős kincstári birtokokkal együtt. A megnemesedett kereskedőnek a címhez természetesen már megfelelő név is járt, így lett belőle Almási Almay. A kiterjedt családi kapcsolatok révén a famíliába olyan ismert nevek is megjelentek, mint pl. Bugát Pál, Rottenbiller Lipót, vagy a „legnagyobb magyar" fia, Széchenyi Ödön. A ház történetén keresztül elevenedik meg e személyek története, amelyet a szerző találóan „Szalonkabátos történelem"-nek titulál. A „Pesti karnevál", amely a város történetében mindig fontos közéleti esemény, az 1839/1840-es évadba kalauzolja az olvasót. Mindennek zenetörténetileg kiemelkedő jelentőségét Liszt Ferenc háromhetes pesti tartózkodása, koncertjei és az ehhez kapcsolódó közéleti megnyilvánulások adták. A Budapest-tanulmányok sorában fontos hely illeti meg a „Főváros születik" c. írást, amely a 19. század második felének városfejlődési problémáit veszi vizsgálat alá. A városkép változásait, azokat a tényezőket, „Amitől város lesz a város". Ezek között meghatározó a vízellátás (A téma roppant érdekes feldolgozása a „Mit ittunk, hova pisiltünk?" c. írás!), a közvilágítás, a modern csatornázás, az utak korszerű burkolása, az egyre növekvő városi közlekedés megszervezése. A Monarchia második legnagyobb városának riasztó egészségügyi helyzetét és a közel hétezer iskolakerülő iskolába szoktatását/kényszerítését, ezeknek infrastruktúrális feltételeivel együtt kellett megteremteni. Csak ezek — és még számos egyéb feladat — megoldása jelenthette a világváros körvonalainak felrajzolását. Mindehhez szervesen kapcsolódik „A nagyvárosi bűnözés kezdetei"-пек feltérképezése, amely a városegyesítéstől, 1873-tól a századvégig tekinti át a főváros kriminalitását. A modern nagyváros pozitív vívmányainak megszületésével párhuzamosan az árnyoldalak is felerősödtek. Ez nemcsak a bűnözés folyamatosan növekvő tendenciáját jelenti, hanem a feladata, hivatása szerint ellene szervezett rendőrség tevékenységének — finoman fogalmazva — ellentmondásoktól sem mentes tevékenységét. „Zsarolás, hivatali hatalommal való visszaélés, vesztegetés különben is napirenden van a Hatvani utcai rendőrségi palota falai között." A századfordulóra megváltozott a fővárosi bűnözés jellegének terndje. A falusias jellegű testi sértések kifejezetten csökkentek, hogy helyüket a nagyvárosra jellemző bűntípusok - kasszafúrás, sikkasztás, csalás stb. - vegyék át. A korszakban azonban végig komoly problémát jelent a prostitúció kezelése, amely