Századok – 1999

Történeti irodalom - Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon (Ism.: Huszár Zoltán) V/1111

1111 TÖRTÉNETI IRODALOM A jól válogatott, mutatós megjelenésű kötetet azonban bántó formai, tipográfiai és számítógépes hibák sora zavarja, amit az ígéretes sorozatcímmel ellátott sorozat következő köteteinél jobb lenne elkerülni. A tanulmányok esetében érdemes lett volna mindegyik esetében lábjegyzetes formát használni, ami a mű használhatóságát is nagyban előmozdítja. Megért volna annyi fáradtságot a kiadvány-előkészítés, hogy a lábjegyzetekben utaljanak a kötetbe bekerült tanulmányokra, különösen azért, mivel azok címe eltérő fordításban szerepel a jegyzetben és másban a kötetben. A hivatkozásokban szereplő, közben megjelent művek kiegészítése sem lett volna nagy feladat, pl. Magyarországi Középkori Latinság Lexikona, vagy mulatságos 1990-es cikk esetében az „im Druck" megjelelölés (295, 296 old.), általában az idegen nyelvű kiadványok közül a külföldi olvasó kedvéért többre lehetett volna utalni, pl. a Décréta Regni Mediaevalis Hungáriáé latin-angol köteteire, vagy Fügedi Eriknek a Variorum kiadónál megjelent kötetére. A kiadó beszerezhetne egy német elválasztó programot, amivel igényesebbé tehetné az oldalak megjelenését, s a továbbiakban elkerülhetné a mondatvégi írásjeleknek, olykor jegyzetszámoknak a szövegtől való elválását, új sorba átkerülését. Nem szerencsés, hogy egy külföldinek nem különböztetjük meg a magyar ékezetes ö/ő, ü/ű betűket, az i/í pedig esetlegesen használjuk. Ehhez képest a szlovák helynevekkel, vagy a francia karakterekkel csak elenyésző számú hiba fordult elő. A szerző saját bevallása szerint 300-nál is több tudományos munkája jelent meg, közülük egy harmaduk külföldön. Ügy érezzük, van még lehetősége a kiadóknak a válogatásra, különösen egy gazdaságtörténeti tematikájúra, hogy a „madár látta helyeken" megjelentek is hozzáférhetővé váljanak a hazai és külföldi kutatók és egyetemisták számára. S legalább utólag azok is olvashatják őket, akiknek az akadémikusi címre illett volna jelölni a külföldön szemlátomást sokkal jobban ismert és elismert szerzőt. Veszprémy László Vörös Károly HÉTKÖZNAPOK A POLGÁRI MAGYARORSZÁGON Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 22. Válogatta, sajtó alá rendezte: Glatz Ferenc MTA Történettudományi Intézete Budapest, 1997. 358 o. A kiváló művelődéstörténész, Vörös Károly tanulmányainak válogatott kötetét tartja kezében az olvasó. A szerző munkái, amelyek már korábban megjelentek különböző szakmai kiadványokban, így együtt először láttak napvilágot. Vörös Károly után marad a „Sziporkázó szellem, meglepő gondolattársítások, szenvedélyes mindeniránt-érdeklődés. Az apró dolgok igézete. Páratlan forráskritikai-szakmai képzettség, már-már zabolátlan fantáziával párosulva. Ezek jellemezték. Ezek is jellemezték." (Glatz Ferenc) És még annyi más. A jelen sorok írójának is egy életre szóló élményt jelentettek azok a felejthetetlen, lenyűgöző művelődéstörténeti előadások, szemináriumok, amelyeken a budapesti bölcsészkar történész muzeológus hallgatóinak nemzedékei szerezhették meg tárgyi ismereteiken túl a szakma szeretetét, a tudomány és oktatás iránti elkötelezettséget, tiszteletet. Vörös Károlytól tanultuk meg, hogy a „nagy" gazdasági, politikai változásokat előkészítő, azokban aktív szerepet vállalókon kívül nem szabad elfeledkezni a változások átélőiről, elszenvedőiről sem. A „hétköznapok" világának története az ő megközelítésében újra életre kelt előttünk minden ragyogásával és árnyékával együtt. A kötet 23 tanulmánya nagyszerűen reprezentálja a szerző sokoldalú érdeklődését. Található közöttük „Társadalomtörténet, ezen belül művelődés és a köznapi élet története", de szeretett városának, a fővárosnak is sok arcát mutatja be. A válogatás sorrendjét „a hozzávetőleges kronológiai rend" határozta meg. Vörös Károly munkáira a makro- és a mikro-világ összefüggéseinek közérthető formában történő láttatása, lebilincselő stílusban való előadása a jellemző. Az első három tanulmány a 18. század végétől a 19. század végéig követi nyomon a magyarországi társadalomfejlődés különböző, de egymással mégis összefüggő síkjait. ,,A feudális intézményrendszer válsága Magyarországon" c. munkában a szerző azt mutatja be, hogy „a politikának tárgya alapjában miért lesz mindvégig intézmények befolyásolása, birtoklása, illetve formálása, s azt is, hogy a formáció összes, akár legrejtettebb működési zavara is előbb-utóbb miért az intézmények