Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
IMRE ÉS ANDRÁS 109 szóval kiáltotta: «Hadd lássam, ki merészeli kezét emelni a királyi nemzetség vérére?» Ekkor mindenki kitért előle, senki nem mert ellene állni, hanem széles utat nyitottak neki. Odament testvéréhez és elfogta; kivezette a táborhói, s egy várba záratta. Erre mindegyikük félve, szégyenkezve letette fegyverét és a király előtt térdre hullva irgalomért esedezett. Ο minthogy igen kegyes volt, mindenkinek megbocsátott. "178 Ε felséges jelenet a Dráva partján játszódott le, Várasd közelében. Az író, Spalatói Tamás még ismerhette Imre király kortársait; 1200-ban született és 17 éves volt, amikor Perugiai Bernát meghalt, akinek — igaz, csupán egy évre — kései utóda lett az érseki székben.179 1266-ig írott műve így közel korabeli forrásként értékelendő, amely egykorú emlékezésen alapul. Bernát érsek (illetve körének) hagyományozó szerepe azért több, mint valószínű, mert ez a történet Imre halála óta itt és ekkor bukkant fel először. Az, hogy e vélekedés követőre talált, az a történelem érdekes igazságszolgáltatása: e változatot ugyanis az a Dandolo András emeli be 1342-ben elkészült krónikájába, akinek őse, Henrik dogé, egykor fegyverrel támadt Zárára, Imre városára. Rövidített előadásában, amely egyértelműen Spalatói Tamás művén alapszik, szó szerint idézi forrásából a király szavait.18 0 András elfogatásáról mások másként írnak. Az elfogulatlan írások csupán a kiváltó okot és a puszta tényt közlik. Az Admonti Évkönyv az időrendben némi hibát vétve együtt említi a trónörökös megkoronázását és a herceg bebörtönzését: „1203. Henrik, a magyarok királya fiát, Lászlót, aki még hároméves sem volt, megkoronáztatta és testvérét, Andrást, mivel attól tartott, hogy megtámadja a királyságot, elfogatta és Esztergom várába csukatta, amelyet más néven Grânnak hívnak. "181 Ε forrás arról is szól, hogy Imre hazaküldte András feleségét, azaz bűnösnek, vagy legalább bűnrészesnek találta Gertrúdot.182 Tudósítását szó szerint emelte be a Bajor Névtelen apát 1338-ig vezetett kronológiájába.18 3 Klosterneuburgban mindezt emígy értékelték: „1203. Imre, Magyarország királya miután jóllehet tisztességes férfiak által szavát adta, öccsét mégis csalárdul elfogta és bilincsbe verten örökre bebörtönözte; de ugyanabban az évben isteni büntetéstől sújtva eltávozott az élők közül. Halála után testvére kiszabadult, és annak ürügyén, hogy bátyja fiának gyámja, akit — gyermekként — apja megkoronáztatott, Magyarország királyságába emelkedett. 1205. Imre, Magyarország királya meghalt, őt testvére, András követte. "18 4 Az emlékezések ezek szerint három csoportba tartoznak: Imre-párti, Andráspárti és semleges beállítottságúakra. A források keletkezési körülményeire rámutatva, az elfogultság mértékére és az igazságtartalomra is lehet következtetni. III. Lászlóval 1205-ben az Imre-ág kihalt. Tamás spalatói főesperes egy korábban kétségtelenül 178 Gombos, CFHH. III. 2228-2229. 179 Almási Tibor: Spalatói Tamás KMTL. 659-660. 180 Andreas Dandolo: Chronicon Venetum. In: Gombos, CFHH. I. 63. 181 Continuatio Admuntensis. In: Gombos, CFHH. I. 752. 182 Gombos, CFHH. I. 752. 183 Compillatio chronologica rerum Boicarum 1000-1338. In: Gombos, CFHH. I. 281. 184 Continuatio Claustroneuburgensis II., III. In: Gombos, CFHH. I. 762; 764. Részletes kritikáját elsőként Katona István végezte el. Az ellenséges klosterneuburgi tudósítás „hibát hibára halmozván" nála sem talált hitelre. Katona 1781. 697. Ugyancsak alapos bírálatát Id. Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Bp. 1987.4
