Századok – 1999
Műhely - Anderle Ádám: Latin-Amerika történetének kutatása Magyarországon (1967–1997) V/1087
LATIN-AMERIKA TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA MAGYARORSZÁGON... 1105 kérdései is,6 4 a latinamerikanista történészi irányt így tágítva hispanista jellegűvé. Az ösztöndíjlehetőségek, a pályázati lehetőségek azonban ismét reményt adnak a forrásokhoz való eljutásra Latin-Amerikában is, ezért nem reménytelen a „visszatérés" a levéltárigényes témák kutatásához.6 5 *** Vannak-e általánosítható tanulságai e rövid beszámolónak? Egyáltalán: szükséges-e, hogy összefoglalással zárjuk le áttekintésünket; vagy bízzuk rá az olvasóra a tanulságokat? Ez utóbbit bízvást megtehetjük: néhány záró megjegyzés mindazonáltal ide kívánkozik. Mindenekelőtt az, hogy a magyar Latin-Amerika története kutatások a szubkontinens iránti politikai érdeklődés és divat hulláma által támogatottan indulhattak el. A politikai érdeklődést a latin-amerikai regény világsikere szélesítette ki, mélyítette el — és hitelesítette — Magyarországon is. Am e kutatások kellő alap, szervezett infrastruktúra nélkül indultak el, ezért e kutatások története a megalapozás történetét is jelenti; minimális intézményi bázis, évkönyv, a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítése, a téma legfontosabb folyóiratainak tartós beszerzése a legfontosabbak, de e kutatási irány esetében — mert spanyolul Budapesten kívül intézményes keretek között a 60-70-es években még nem lehetett tanulni — a nyelvi-kulturális alapozás-intézményesülés is elvégzendő feladatként jelentkezett. Mindez lehetővé tette, hogy a napi politikai érdekektől-motivációktól függetlenedjenek e kutatások, s az orientációs és más válságok és útkeresés, valamint a levéltári kutatások elérhetőségének nehézségei közepette legyen mindig stabil, intézményes bázisa a folytatásnak. Ha az európai összképet ismerjük, azt is nyugodtan megállapíthatjuk, hogy létszám és színvonal tekintetében a „centrumországok" egyike voltunk.6 6 Spanyolországot és Angliát leszámítva ugyanis (még az olyan nagy európai országokban is, mint Németország, Franciaország vagy Olaszország) a Latin-Amerika történetével foglalkozó ismert kutatók száma 3-10 fő között van, vagy ennél kevesebb. És talán elmondható az is, hogy Latin-Amerika történelme a magyar historiográfiában és az ismeretterjesztésben egyaránt — jelentőségének megfelelően — helyet kapott: épp e nem nagyszámú kutató munkája révén. 64 Két, latin-amerikai témával induló kutató „átállása" említésre méltó. Lásd Simon János·. A demokratikus átmenet Spanyolországban (1977-1982). Budapest 1996. Villányi útikönyvek, 194. és Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban. Budapest 1996. Napvilág Kiadó, 238. 65 Jelenleg három tanítványunk dolgozik Latin-Amerikában (Mexikó, Kolumbia) egy éves ösztöndíjjal. Emellett 1996 őszétől a JATE PhD-programjában „A hispán világ története" keretében elindulhat egy új generáció felkészítése Latin-Amerika és Spanyolország történetének kutatására. 66 Néhány példát, ezt illusztrálandó. A madridi történész világkongresszuson a két amerikai és az európai társaság által szervezett Latin-Amerika szekció elnök-vitavezetője Anderle Ádám volt. Ö több nemzetközi folyóirat szerkesztőségének tagja is: Revista Histórica (1982-1985, Caracas), História Latinoamericana en Europa (AHILA, 1984-1990, Liverpool), jelenleg is szerkesztőbizottsági tagja az Anuario Mariáteguiano (Lima), az Idearium. Revista de história y teória (Alcalá de Henares) és a REDEN - Revista Espaftola de Estudios Norteamericanos (Alcalá de Henares); 1984-1993 között az AHILA Végrehajtó Bizottságának tagja, - 1987-90 közt, mint említettük, elnöke is; 1991-1993 között pedig a CEISAL emigrációkutatás tagozatának elnöke. Kukovecz György az AHILA koordinációs Bizottságának magyar tagja 1987-1993 között; Fischer Ferenc 1993-tól e Koordinációs Bizottságnak és az AHILA-folyóirat szerkesztőségének tagja.
