Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
IMRE ÉS ANDRÁS 107 András tengermelléki uralma egy okleveles utalásból sejthetően 1199 első negyedévében megingott. Balázs jegyző ugyanis Márton presbiter rendelkezését március 1-én pergamenre vetve, nem nevezi hercegnek, hanem csupán „a király testvére jeles férfiú " címmel tiszteli meg, s Zára város bíráinak oklevelét kiállítván október 3-án már nem is tartotta érdemesnek szerepeltetni.169 Mindezek tükrében meglepő aKlosterneuburgi Évkönyv további bejegyzése: „[1200] Magyarország királya békét kötött Ausztria hercegével, és öccsét a közös uralkodásba visszafogadta. "17 0 Az midenképpen túlzás, hogy a hatalom közösségébe Imre bevonta volna az imént legyőzött Andrást. Az osztrák bencések más forrásokkal nem igazolható állásfoglalása, amely a két testvér Magyar Királyság feletti együttes uralmát sejteti, már ez esetben is azt a gyanút kelti, hogy utólagos és célzatos értékelést olvashatunk. Mindazonáltal a pártütő herceg sorsának szerencsés fordulása a történtekről ránk maradt részletesebb és tárgyilagosabb feljegyzésből is kitetszik: „U-gyanebben az évben [1199] Konrád mainzi érsek Itáliából Magyarországra jött, hogy a testvérek közötti egyenetlenséget elsimítsa. Mindkettejük részéről tiszteletteljes fogadtatásban részesült. A felek tanácskozást tartván és egyezségre jutván Lipóttal, Ausztria hercegével, és Magyarország összes előkelőjével így állapították meg a békét: a kereszt jegyében átkelnek a tengeren, és Magyarország királyságát az említett osztrák hercegre bízzák. Ha pedig egyikük odavész a tengerentúli részeken, az életben maradt testvér fogja visszatértekor az atyai királyságot birtokolni"17 1 — így a Kölni Király krónika. Egy 1200. március 2-án kelt lateráni levélben egy másik békeközvetítő is feltűnik: Gergely bíboros, III. Ince személyes küldötte.172 A két egyházi főméltóságban könnyű felismernünk a pápa Magyarország felé kiterjesztett két igazságosztó kezét. A békefeltételek a koronás fő számára súlyos tehertételt jelentettek, ráadásul nem is következtek a hazai erőviszonyokból: a megállapodásban Imre és András egyenrangúnak tűnt fel, holott ez idő tájt a központi hatalom folyamatos térnyerése mutatkozott. Konrád érsek és Gergely legátus békéje a pápaság növekvő befolyására vall. Róma szempontjából sokkal megnyugtatóbbnak hatott, hogy az olyannyira szorgalmazott kereszteshadjárat megindítása nem csupán egy könnyelmű hercegtől függ, hanem Európa egyik legjelentősebb királyságának ura is felesküdött a szent háborúra. András számára nem is jöhetett volna jobbkor a pápai közbelépés, ugyanis vert helyzetéből ezáltal kiemelkedhetett; sőt egy 1201. március 2-iki adomány újra hercegként említi17 3 — a királyi oklevelek változatlanul hallgatnak erről. Mindez annak jele, hogy a Szentszék akarata ezután egyre erősebben követelt érvényesülést Imre királyságában: a testvérháború igazi győztese III. Ince pápa lett. Imre és András békéje addigi küzdelmeiket tekintve meglepően tartósnak bizonyult: egyik létrehozóját, Wittelsbach Konrád mainzi érseket mindenesetre túlélte.174 A nyil-169 Smiciklas, CD. II. 314. Hasonlóképpen 1199. V 10-én. Uo. 318. Az Andrást mellőző oklevelet ld. Uo. 326. 170 Continuatio Claustroneuburgensis II., III. In: Gombos, CFHH. I. 762., 764. Az évkönyv eme tudósításának az osztrák Alfons Huber is hitelt adott, azzal a megszorítással, hogy a közös kormányzás nem társuralkodást, hanem területi hatalommegosztást jelent. Huber 1883. 9. 171 Chronica regia Coloniensis. In: Gombos, CFHH. I. 483. 172 Huber 1883. 8. 173 Smiéiklas, CD. III. 3. 174 Konrád érsek 1200: X. 20-án halt meg. Continuatio Admuntensis. In: Pertz, MGH. SS. IX. 588.
