Századok – 1999

Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85

106 SZABADOS GYÖRGY szerepet. (Rendszerint Sopron, Zala, Moson, Szolnok, Csanád, Újvár, Bodrog.) Álta­lában a nádor egyszersmind bihari vagy bácsi ispán. A bán jórészt a század fordulóján említtetik, míg az erdélyi vajda csak 1199-től követhető nyomon. Az udvarispán sem fordul elő méltóságához illő rendszerességgel, de amikor feltűnik, jórészt Csanád vár­megye élén áll. Egyértelmű azok hűsége, akik Mog bukása előtt és után is előfordulnak, de Mihály nádoron kívül ez csak Tiborc és Csépán esetében mondható el. Tiborc 1198-ban fehérvári,15 8 1199 márciusa után szolnoki,15 9 1201-től 1204-ig bodrogi160 ispán, míg Csépán 1199 elejétől 1204-ig megszakítás nélkül soproni16 1 ispán volt. Feltűnő, hogy az udvarispánok 1199-től 1202-ig sűrűn cserélődnek; ettől kezdve Gyula — 1201-ben még erdélyi vajda16 2 — viselte e tisztséget 1204-ig a csanádi,16 3 1204-ben a nyitrai ispánsággal együtt.16 4 Az okleveles gyakorlat egyenetlenségére jellemző példa, hogy a máramarosi vadászat során a király életét megmentő és az ezért megjutalmazott Lőrinc comes méltóságnévsorban egyszer sem fordul elő, így nem tudjuk ispánságát helyhez kötni.165 Imre számára egy haszonnal mindenképpen járt a váci leleplezés: megtudta, kikre nem számíthat. András hatalmát jól jellemzi, hogy menedéket tudott nyújtani híveinek, így aj ogos büntetés alól kivette őket. A király mindenesetre sikeresen folytatta tekintélyének megerősítését: két évvel azelőtti katonai kudarcát megfordítva a somogyi Rád völgyében 1199 folyamán győzelmet aratott András seregei felett.16 6 A testvérharc okait előadó Kölni Királykrónika erről is részletesen számol be: „András Lipót osztrák herceg segítségével diadalmaskodott. Hanem győzelmétől elbizakodottan, minthogy a szerencse forgandó, másodszor is sereget gyűjtött és bátyjára támadt. Ο erre teutonokat hívott maga köré, akikből ott szerfelett sok van, s akiket arrafelé hospeseknek mondanak, sokakat levágva és foglyul ejtve legyőzte öccsét. "167 A diadalmas király András segítőjét, Lipótot is meg akarta büntetni. Az osztrák unokatestvér ellen vezetett bosszúhad­járatára Klosterneuburg évkönyvíró bencései így emlékeztek: „1199. Imre, a magyarok királya elűzött öccsét üldözvén Ausztria és Stájerország határait tűzzel és prédálással dúlta,"168 Imre még soha nem volt ennyire közel országa egyesítéséhez. András fegyve­rekkel kivívott déli uralma fegyverek élén vérzett el. Az 1198 végére látványosan megerősödött királyi hatalom töretlen lendülettel folytatta emelkedő pályáját a III. Béla erőskezű országlásakor tapasztalt állapotok felé. Az 1199. esztendő kora tavaszára sűrűsödő események időrendjét nehéz megállapítani. Bizonyos, hogy a váci összees­küvés leleplezése március 10-én megelőzte a rádi csatát, mivel a király álláspontja kifejtésekor még nem említette Ince pápának ezt a számára rendkívül fontos fordulatot. 158 Theiner I. 68. 159 Nagy, HO. II. 1. 160 Smiciklas, CD. III. 7. és Wenzel, ÁUO. I. 91. 161 Knauz, MES. I. 160., Smiciklas, CD. II. 354., Nagy, SO. I. 5., Wenzel, ÁUO. I. 91. 162 Smiciklas, CD. III. 7. 163 Nagy, SO. I. 5. 164 Wenzel, ÁUO. I. 91. 165 Na g y; HO. II. 1. 166 Pauler 1899. II. 19., 487. 167 Chronica regia Coloniensis. In: Gombos, CFHH. I. 482. 168 Continuatio Claustroneuburgensis II., III. In: Gombos, CFHH. I. 762., 764.

Next

/
Thumbnails
Contents