Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
102 SZABADOS GYÖRGY a királytól származik. Ő a pápai levélre válaszolva mondja el a „nem ismert" dolgokat: „felfedjük Kegyelmességtek előtt a mi felségünknek hamis előkelőink, főleg az egyház prelátusai által okozott sérelmeket. Királyságunk püspökei közül egyesek testvérünket, aki atyja utolsó akaratából a kereszt ellenségeivel szemben volt felfegyverkezve, ellenünk uszították. Közülük Boleszló, Elvin és a veszprémi János—hűtlenségükben a többieknél ismertebbek — nyíltan ellenünk acsarkodtak. Boleszló, a mi megsértésünk jogos panaszát megelőzve azt hazudta, hogy kifosztottuk kincsesházát, s megvertük. Úgy véljük, hogy a zsarnokság vádjával hamisan illette ártatlanságunkat, ugyanis az említett püspököt korábban már többször az árulás bűnében találtuk. Övéitől hallottuk, hogy levelek írattak megbuktatásunkra, amelyeket testvérünk és más hűtlenek küldtek, és amelyeket ő is akart küldeni nekik; valamint Celesztin pápától kiközösített testvérünk és hívei számára pénzt rejteget. Ezekről kívántunk megbizonyosodni, midőn a váci egyházhoz vonultunk előkelőinkkel... Összehívón a püspököt és a kanonokokat, főembereink jelenlétében békésen kértük, hogy a szobát, amelyben állítólag a hűtlenek kincse volt elrejtve, nyissák ki. Kérésünket semmiképpen sem akarta teljesíteni, így bennünk a gyanú nagyobb lett. Szép szóval kértük: a hűtlenség gyanújának eloszlatására nyittassa ki a termet, hogy meggyőződhessünk, vajon az árulók pénze és levelezése van-e ott. Ó azonban nemhogy felnyitotta volna a kamrát, de királyi felségünket sok gyalázkodó szóval illette: egyenesen rablónak nevezett minket. Erre a kincstárnokkal kinyittattuk a termet, s az egyház kincseit sértetlenül hagyva a kanonokok jelenlétében az elveszejtésünkre írott leveleket magunkhoz vettük és hírvivőink által Nektek elküldtük. Ezért ne higgyetek a püspök állításainak, hogy mi az egyház méltóságát megsértettük. Testvére, Elvin váradi püspök, akinek élete gyalázatos hírben áll, látván, hogy a nádort leleplezett hűtlensége miatt méltóságától meg akarjuk fosztani és kiváló hívünket, Mihály ispánt óhajtjuk helyébe tenni, ennek akadályozására Mihályt kiközösítette. Azzal vádolta, hogy bebörtönöztetett egy klerikust, ám ez a pap az előbb mondottak leveleivel együtt került fogságba, az ispán viszont nem is az ő parókiájához tartozik, meg sem idéztetett, előzetes figyelmeztetésben sem részesült".105 A továbbiakban Imre kinyilvánította, hogy amennyiben az apostoli szigor nem éri el az áruló papokat, úgy maga vonja meg tőlük a királyi oltalmat. Végezetül arra kérte a pápát, hogy a hűséges Ugrin győri püspököt tartsa meg jóindulatában, amiképp elődje, III. Celesztin is ajánlotta. Imre király uralkodásának e fordulópontjáról különös szerencse, hogy két forrás is tudósít. Jóllehet a két ellentétes értékelés önmagában megnehezíti az ítéletalkotást, de Mog pályafutása, amelyet az okmányok méltóságnévsoraiban követhetünk nyomon, perdöntő adalékul szolgál. Mog első ízben 1185 folyamán udvarispánként tűnt fel.106 Etisztségében 1186-ig áll.10 7 1188-ban nyitrai ispán,10 8 majd 1192-1193 között először nádor, emellett bácsi ispán.10 9 Ézsaut (1197-1198)11 0 követvén 1198-tól Imre legfőbb 105 Wenzel Gusztáv: Árpádkori Új Okmánytár. VI. Pest, 1863. 198-201. (Wenzel, ÁUO.) 106 Wenzel, ÁUO. I. 78. 107 Wenzel, ÁUO. VI. 164. 108 Knauz Ferdinánd: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I. Strigonii [Esztergom], 1874. 137. (Knauz, MES.) 109 Wenzel, ÁUO. VI. 183., XI. 52. 110 Marsina, CD. I. 96.
