Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
IMRE ÉS ANDRÁS 103 világi tisztségviselőjeként nádor és bácsi ispán.11 1 Pályájában az 1199. esztendő törésvonal, ekkor szerepel utoljára Imre nádoraként.11 2 A királyi oklevelekből való eltűnés önmagában még nem a kegyvesztettség jele, de az ellentáborban történt gyors felbukkanás annál inkább: Mog lelepleződvén hamar András udvarába ment és ott folytatta politikai pályafutását: 1200 és 1202 között mint Mog comes bukkant fel a hercegi oklevelek tanúsorainak élén.113 András titkos híve ezután nyíltan szolgálta tényleges urát. Jutalma harmadik nádorsága lett harmadik királya idején, 1206-ban.114 Még egy világi főméltóságnál érhető tetten a nyílt elpártolás. Miklós bán és zalai ispán Mog nádorral együtt fordul elő a királyi diplomákban, s egyszerre tűnik el vele azokból.115 Imre a báni tisztséget ekkor Benedeknek adományozta, aki 1200-ig töltötte be azt;11 6 később nádorságig emelkedett.11 7 1200-ban viszont egy hercegi irat Miklós bánt említi, akit a forrás kiadója, Tade Smiciklas, a király egykori bánjával azonosított.11 8 A megfeleltetést az is alátámasztja, hogy az 1200-tól 1202-ig a herceg tanúi között Mog és Miklós együtt fordul elő. Miklós ezután Mogot egy évvel előzve Π. András király első nádora lett 1205-ben.119 Szép pályát futott be Hont-Pázmány-nembeli Márton is, a harmadik hercegi ellenbán. Ε tisztét először 1202-ben töltötte be;120 másodjára tíz esztendővel később a királlyá lett András állította a Tengermellék élére.12 1 1213-ig viselt bánsága122 után 1214-re udvarispáni méltóságát Csanád vármegye igazgatása egészítette ki.123 Imre oklevelei 1202 és 1203 között ugyan hallgatnak a bán kilétéről, de az 1204-ben említett Ypoch bán és bácsi ispán12 4 a megelőző két évben oly következetességgel említtetik bácsi ispáni tisztében,12 5 hogy feltételezhető: e nagy jelentőségű déli vármegye főméltósága a délnyugati királyságok felett is rendelkezett a király képében. A királyi-hercegi kettős bánság intézménye — mint azt korábban jeleztük — tartóssá vált, amiként annak eredője, az ország megosztottsága is. Az idézett királyi válaszlevél azt is felpanaszolja még, hogy Elvin váradi püspök igaztalanul közösítette ki az új nádoijelöltet. Az előzetes megintés elmulasztásával 111 Theiner, August: Vetera Monumenta Historica Hungáriám sacram illustrantia I. Romae, 1859. 68. (Theiner.) 112 Smiciklas, CD. II. 339. 113 Smiciklas, CD. II. 353., III. 17. 114 Wenzel, ÁUO. XI. 83. 115 Miklós bán és Mog nádor Imre királyi okleveleiben nyomon követhető utolsó együttes előfordulását ld. Knauz, MES. I. 160. 116 Nagy Imre-Páur Iván-Ráth Károly-Véghely Dezső szerk.: Hazai Okmánytár II. Győr, 1865. 1. (Nagy, HO.) és Smiciklas, CD. II. 354. 117 Nagy Imre szerk.: Sopron vármegye története. Oklevéltár I—II. Sopron, 1889-1891. (Nagy, SO.) 118 Smiciklas, CD. II. 339., 355. Smiéiklas bánlistája uo. 394. 119 Szentpétery, RA. I. 56-57. 120 Smiciklas, CD. III. 17. A hercegi és a királyi bánság között eltelt idő rövidsége, valamint a tisztség változatlansága, úgy vélem, megengedi a Hont-Pázmány-nembeli előkelővel való azonosítást. Márton származását ld. Szentpétery, RA. I. 551. 121 Szentpétery, RA. I. 88. 122 Szentpétery, RA. I. 90. 123 Szentpétery, RA. I. 93. 124 Szentpétery, RA. I. 68. 125 Szentpétery, RA. I. 60-66.
