Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
100 SZABADOS GYÖRGY szánta el magát a döntő lépésre, s nem tudni, mi okból, a másodszülött fiút nem büntetvén, Imre királyt sem segítette a testvérharcban végső győzelméhez. Az egyház méltóságára annál jobban ügyelt. 1198. december 30-án meghagyta Said kalocsai érseknek, valamint Ugrin győri és Domonkos zágrábi püspöknek, hogy a néhai Celesztin pápa által exkommunikált N. zárai és A. spalatói érsek ügyét vizsgálják ki, akiket András önhatalmúlag emelt hatalomba, s mivel ezek az érsekek a tilalom ellenére tanácsokat adtak és miséket celebráltak, a két egyházi főméltóság erőszakos beiktatását semmisítsék meg.96 Az egyházfői parancsnak meglett a foganatja. N(icolaus) választott érsek (Katona István szerint Manzavinus Miklós)9 7 1198. február 14-től 1199. október 3-ig fordid elő oklevelek említésében,98 de egyszer sem archiepiscopusként·, archielectus, vagy csupán electus9 9 a címe, jelezvén, hogy a pápa sohasem szentelte érsekké. Az utolsó értékelhető adatot az az 1201. március 2-iki okmány tartalmazza, amely a zárai érsekség üresedését tünteti fel.10 0 A spalatói érsekcsere gyorsabban történt: az 1198-ra megüresedett székben az ismeretlen A. nem sokáig ülhetett, mert még ez évben új érseket választott a káptalan. A választás kimenetele Imre szempontjából nem is lehetett volna kedvezőbb, ugyanis az új érsek Perugiai Bernát, az egykori nevelő lett. Személyében a Tengermellék egyik egyházi főméltóságába a király híve került, aki tanítványát túlélve 1217-ig volt Spalato érseke.10 1 Minthogy Dalmácia ekkor a magyar uralkodó tényleges hatalma alá tartozott, sokat számított, hogy az ottani egyház kinek a pártját fogja, mert a főpap egyszersmind a városi életre is döntő befolyással volt. Mindezt maga Imre király is hangsúlyozta 1199-re keltezhető üzenetében, amellyel megköszönte Spalatónak az iránta tanúsított hűséget.10 2 A hála kifejezésén túl intette a város közösségét, hogy az érseknek úgy engedelmeskedjenek, akár neki. Ezenfelül meghagyta Bernátnak: a városlakókat gyakorta buzdítsa a királynak járó szolgálatok teljesítésére, egyúttal óvja a város szabadságát. A parancs egyszerre árulkodik a testvérek vetélkedéséről és Imre tekintélynövekedéséről. Az érsekváltozások eredménye jelzi, hogy az 1197-ben megrendült királyi hatalom túljutott válságán és 1198 végére jelentős térnyerést ért el délnyugati tartományaiban. András tengermelléki uralmát úgy szokás értékelni, hogy csak országmegosztásra, a dukátus intézményének feltámasztására törekedett, hogy az így kicsikart önálló területi hatalommal kárpótolja magát elvesztett halicsi fejedelemségéért. Csakhogy berendezkedése, hadjáratai, a királyétól független udvartartása, kancelláriája, pénzverése, egyházi és világi méltóságok kinevezései olyan autonóm uralkodói gyakorlatra vallanak, amely a koronázott Imre dalmát-horvát kormányzóságából teljességgel hiányzott. III. Incének egy másik levele egyenesen arra utal, hogy András törekvései a kezdetektől fogva túlmutattak Dalmácia és Horvátország határain. 96 Smiciklas, CD. Π. 307. 97 Katona 1781. 471. (1197-nél említi.), Sebestyén Béla: Magyar egyházi és világi archontológia [kézirat]. (Sebestyén) Ε kéziratot Szovák Kornél bocsátotta rendelkezésemre, amiért ez úton mondok köszönetet. 98 Smiciklas, CD. II. 290; 326. 99 Smiciklas, CD. II. 318. 100 Smiciklas, CD. III. 3-4. 101 Sebestyén, Makk, 1994. 99. 102 Fejér, CD. II. 369., Szentpétery, RA. I. 56.
