Századok – 1999

Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85

IMRE ÉS ANDRÁS 99 rősebb akaratú főpap — III. Ince (1198-1216) néven foglalta el pontifikátusát. Az új pápa kezdetektől fogva ellenezte András herceg déli ténykedését, mert az nem csupán a Magyar Királyság és a Római Szentszék III. Béla országlása alatt megszilárdult politikai szövetségét, hanem a tervezett kereszteshadjáratot is veszélyeztette. Ezért foglalt állást Imre mellett a testvérharcban. Egy korai üzenetében meghagyta Magyarország érsekeinek és püspökeinek, hogy a király bizalmasait — kiváltképpen atyja halála óta legfőbb hívét, Ugrin győri püspököt — senki ne vesse excommunicato, illetve interdictum alá, kivéve a nyilvánvaló eseteket, de akkor is csak szabályszerű előzetes figyelmeztetés után.94 III. Ince 1198. január 29-én Andráshoz írott levele a meghasonlás egyik legfontosabb dokumentuma: „Értesültünk arról, hogy midőn atyád, a neves emlékezetű Béla, Magyarország királya életének végéhez közeledett és felgyógyulásának reménye teljesen szertefoszlott, Istennek tett fogadalmát, amely szerint Jeruzsálem földjére erős haddal és kitárt karokkal, de alázatos szívvel és szelíd lélekkel látogat, az atyai átok fenyegető terhe mellett ígéretedre bízta, hogy teljesítsd azt. Te ekkor megértvén az ő kegyes akaratát, amely megparancsolta a fogadalom haladéktalan beváltását, felvetted a kereszt jelét. Mégis, amidőn atyád elhalálozott, bár a jeruzsálemi útra készülődést színlelted, a vállalt feladatról megfeledkezvén, fegyvereid élét, amit a kereszt ellenségeire kellett volna irányítanod, bátyád és a Magyar Királyság ellen fordítottad, és sokakkal együtt gonosz tanácsra a királyi felséggel harcba bocsátkoztál. Mi tehát, akit azokban a napokban a pápai kötelességre, jóllehet méltatlanul, az Úr elhivatott, mind Magyarország békéjéért, mind a tiedért akarván fáradozni, kérjük, intjük és felszólítjuk nemességedet az Úrban, s az apostoli írás által meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy minden más gondot, foglalatosságot hátrahagyva a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéig [IX. 14.] a kereszt felvételének kötelességét teljesítsd, a kitűzött utat kezdd meg és alázatosan járd végig. Ám ha az atyádtól rád rótt és az általad önként vállalt feladattól vonakodnál, a trónutódlásból mint arra méltatlan kizáratnál és az örökség áldásaitól megfosztatnál, ha terheinek vállalását megtagadnád. Tudd meg mindebből, hogy egyházi átok béklyójában vagy, és amennyiben a király fiúutód nélkül hal meg, elveszted azt a jogot, amely a Magyar Királyság öröklésrendjében téged megillet; ez az utánad következő fiatalabb testvéredre háramlik. Az intelem genealógiai vonatkozása is jelentős: egyetlen forrásunk arról, hogy Salamon és István közül az egyik még biztosan életben volt 1198 elején. A testvéri örökösödés sorrendcseréje korántsem volt üres fenyegetőzés, hiszen alig negyedszázada III. Bélával szemben is komoly támogatottságot élvezett Géza herceg, ΙΠ. István ifjabb öccse. Annál feltűnőbb, hogy Róma püspöke úgy érezte, beleszólhat egy uralkodóház utódlásrendjének meghatározásába. Következetesen végiggondolva a pápai fenyegetést, újabb szembeötlő ténnyel találkozhatunk: III. Ince a kiátkozás és az öröklési jog megvonása ellenére sem veszélyeztette volna az Árpádok jövőbeli uralmát, ugyanis III. Béla harmadik fiúutóda a méltatlannak bizonyult Andrást a trónbetöltés, sőt a Szentföldre vezetendő kereszteshadjárat szempontjából is nélkülözhetővé tette. Csakhogy Ince pápa sem akkor, sem később nem 94

Fejér, CD. II. 350. 95

Gombos, CFHH. II. 1240-1241.