Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
96 SZABADOS GYÖRGY és a hercegi okleveles gyakorlat összehasonlításakor látható, hogy a két testvért uraló területek nem fedik egymást. Hülm meghódításának különös jelentősége ezért az, hogy meghódításával a herceg a Magyar Királyság hatalma alá nem tartozó terület birtokába jutott. András 1198. március 31-én Zárában kelt kiváltságlevele egész berendezkedésének hű keresztmetszete. Az önmegnevezést díszítő „dei gratia"-formula a királyi kancelláriában nemrég, Adorján idejében meghonosodott kitétel,73 ami a hercegi írásbeliség viszonylagos fejlettségére utal.7 4 Ε privilégium a tengerfehérvári Szent Kozma és Dámján monostort tarlja meg ama földjei sértetlen tulajdonlásában, amelyeket még IV. (Nagy) Kresimir Péter (1056-74) és Zvonimir Demeter (1075-89) horvát királytól kapott, s amelyekben III. István magyar király is megerősítette az említett szerzetesi közösséget. Királyi kiváltságlevelet űjra hitelesíteni már önmagában is fejlett öntudatra vall, ám e magabiztosság legjellemzőbb megnyilvánulása az adomány védelmét szolgáló záradék: aki ezen testvéreket birtokaikban megsértené, az „királyi bíráskodásunk alá vettetnék. "75 Felmerülhet annak lehetősége, hogy András bátyja nevében kívánt eljárni, csakhogy erre semmilyen felhatalmazást nem kapott. Független uralkodásának további tanújeleit adta: udvart tartott, ítélkezett, sőt pénzt is veretett.7 6 Mindezen ismérvek közül messze kitűnik egy páratlan kormányzattörténeti jelenség. Már a március utolján kelt privilégium tanúinak névsorában feltűnik egy bizonyos András bán, aki az 1198. évi oklevelekben többször is előfordul,7 7 holott 1198 és 1199 között a király által kinevezett bán Miklós volt!7 8 András bán és András herceg azonossága lehetetlen, mert egy másik hercegi kiváltságlevél tanúi között Andronicus comes, András bán fia is jelen van.79 Ez utóbbi okmány elsősorban András 73 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan Bp. 1930. 64. (Szentpétery 1930.) 74 Szentpétery 1930. 71. 75 Smiciklas, CD. Π. 293. 76 Hóman 1935. 426. A hercegi dénárokat egy korábbi művében mutatta be a szerző. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet. Bp. 1916. 332. 77 Smiciklas, CD. II. 294., 296., 297., 309. 78 Szabados György: Szlavón bánok. In: KMTL. 649. (Szabados 1994.) 79 Jóllehet András bán a 18. század első fele óta ismeretes a történeti irodalomban, a magyar — és a később induló horvát — kritikai igényű kutatás nem nagyon tudott mit kezdeni személyével. Újkori felfedezése Timon Sámuel érdeme. Timon Sámuel: Epitome chronologica rerum Hungaricarum a nativitate Divi Stephani Primi Regis Apostolid. Cassoviae [Kassa], 1736. 22. A magyar főúr Árpád-házi kapcsolatait Katona István mutatta ki. Katona 1781. 479-480., 488-491. A későbbiekben Korbuly Imre igen közel járt a kettős báni méltóságbetöltés felismeréséhez. Miklós bán előfordulását mind a királyi, mind a hercegi okmányokban nyomon követte, s jól vette észre, hogy Imrénél 1199, míg Andrásnál 1200 folyamán fordul elő. Hanem tévedett, amikor Benedek bán halálát 1199-re datálta. Korbuly Imre: A báni méltóság. Pest, 1868. 48-49., 210. A koronához hű Benedek 1200-ban Imre király tengermelléki bánja és zalai ispánja volt. Szentpétery, RA. I. 57. Ezt követően 1201-ben bácsi ispán, majd 1202-től 1204-ig nádor. Szentpétery, RA. I. 60-68., 525-526. Korbuly ilyenformán nem vette észre, hogy Miklós „folyamatos tisztségviselése" kettős minőségben ment végbe: 1199-ben még királyi bán, de 1200-ban már hercegi ellenbán volt. A következő lépést horvát történetíró, Vjekoslav Klaic tette: észrevette, hogy Miklós és Benedek 1199-1200 között egyaránt előfordul bánként, de Miklós elpártolását nála sem olvashatjuk. Vjekoslav Klaic: Hrvatski bani za Arpadovica (1102-1301). In: Vjestnik kr. Hrvatsko-Slavonsko-Dalmatinskog Zemaljskog Arkiva. Zagreb, 1899. 239. Az újabb magyar bánlista — így annak Imre-kori része is — erősen Klaicén alapszik. Wertner Mór: Az Árpád-kori bánok. In: Századok 1909. 385-386. (Wertner 1909.) Hasonlóképpen hiányzik
