Századok – 1998

Történeti irodalom - A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Dél-alföldi évszázadok 9.(Ism.: Paszternák István) IV/966

TÖRTÉNETI IRODALOM 967 lésekkel kapcsolatban rendelkezésünkre álló történeti, diplomatikai, régészeti, topográfiai, valamint nyelvészeti adatokról. A település írásos említéseinek felsorolása után a falu középkori helyének lehetőség szerinti lokalizációja következik, rendszerint régészeti megfigyelésekre (ásatások, terepbejárások), ahol ilyennel nem rendelkezünk, szövegelemzési meggondolásokra alapozva. A tárgyalt települések múltjának vázlatos összefoglalása jobbára — de a felhasználható források minőségét és mennyiségét ismerve azt is mondhatjuk: jobb híján — a birtoklástörténetre szorítkozik. Néhány esetben egy-egy nevezetesebb történeti eseményről is olvashatunk. A címszavak második felében találjuk a helynév-etimológiai megállapításokat. A szócikkeket a felhasznált források válogatott bibliográfiája záija. A kötet történeti részének alapját, idő- és térbeli kereteit (10-16. század, illetve a három folyó köze az erdélyi hegyektől nyugatra) a munka egyik szerzőjének, egyben Szerkesztőjének, Blazovich Lászlónak 1985-ben megjelent, kitűnő disszertációja adja. (Blazovich L.: A Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendje. Dél-Alföldi Évszázadok 1., Békéscsaba-Szeged, 1985.) E mű hangyaszorgalommal összegyűjtött adatait bővítették a szerzőtársak: Béres Mária, Héwízi Sándor, Jankovich B. Dénes, Kovách Géza, Ormándy János, Szatmári Imre, Tímár Péter és Vályi Katalin tudományterületük történeti, régészeti, nyelvészeti, stb. adataival. Amint a fenti felsorolásból is kitűnik, a szerzők többsége régész. Utóbbiak közreműködésének javára írható, hogy tárgyalt lexikonunk megállapításai minden eddigi, a terület középkori topográfiáját tárgyaló történeti munkánál pontosabban mutatják be az egykori településeket. A történeti és régészeti ismeretek egyeztetése a középkori faluhálózat minőségileg új, hitelesebb képét vetíti elénk. A régészeti források bevonását a Bevezető tanúsága szerint a szerzők is elmulaszthatatlanul fontosnak tartották. Ide kívánkozik egy apró pontosítás. Területünkön az itt olvasható hárommal szemben négy régészeti- és történeti társulat működött: az Arad megyei Aradon, a Békés megyei Gyulán, a Csanád megyei Makón, illetve a Csongrád megyei Szentesen! Ugyanitt nem szabad elfelejtkeznünk a szegedi Városi Múzeum területünkön végzett tevékenységéről sem! Eléggé nem dicsérhető a szerzőknek az egykori települések lokalizálása során tanúsított visszafogottsága. Távol áll tőlük az a máshelyütt gyakran tapasztalható (vak)buzgalom, amely minden egykor volt település megfellebbezhetetlen azonosítására tör. Az egyes szócikkekben rendszerint világosan elkülönül, meddig mehetünk el az írásos adatok és régészeti telepjelenségek egyeztetése terén és mi az, amit csak feltételezhetünk! A régész recenzens számára különösen rokonszenves, ahogyan a szerzők az adatok hiányáról, vagy az egyeztetés jelenlegi lehetőségeiről is szót ejtenek még akkor is, ha „negatív eredményt" kell közölniük: pl. 76. o.: „A település helye topográfiailag nem azonosított, régészeti anyag hozzá nem köthető." Épp a kisebb régiók topográfiai elemzésében lenne fontos másutt is — kötetünk szerzőihez hasonlóan — kimondani, hol a határ a megfellebbezhetetlen bizonyosság és a feltételezések között! Az egyes települések adatait összefoglaló szócikkek szinte mindegyikében bőséges adatokat találunk egy-egy falu nevének eredetével kapcsolatban. Előfordul, hogy a gyér okleveles anyagban esetenként csak egy alkalommal feltűnt, régészeti leletanyaghoz nem kapcsolható falu összefoglalója szinte csak a helynév-etimológiai fejtegetésekre szorítkozik. Nyelvészeti ismeretek híján a településkataszter etimológiával kapcsolatos megállapításainak értékelésére a recenzens természetesen nem vállalkozhat. Érdekes lehet viszont megvizsgálni, vajon egy-egy település történetének, esetleg topográfiájának vizsgálatában milyen segítséget nyújthat nevének elemzése? Konkrétan: kötetünk szerzői hogyan használták fel, olvasztották a köz- és birtoklástörténeti adatok közé a helynevek nyújtotta ismereteket? E témában legyen szabad két, talán nem problémamentes csoportra kitérnünk. A településkataszterben öt olyan település szerepel, melyek nevében megjelenik a -tornya, vagy torony szó: Baktornya (Arad m.), Mátyustornya (Arad m.), Szentetornya (Békés m.), Donáttornya (Csanád m.) és Torony (Csanád m.). Míg az első három település egyértelműen falusias jellegű lehetett, addig az utóbbi kettő a 15-16. században a mezővárosi fejlődés útjára lépett. A helynevekben szereplő 'torony' minden bizonnyal valamilyen épületre utalhat, kő-, vagy esetleg fatoronyra. Kérdés, hogy ezek az építmények vajon egyházi rendeltetésűek, vagyis templomtornyok voltak-e, vagy esetleg világiak, Árpád-kori, esetleg középkori kisvárak lakótornyai? Sajnos a fenti öt településről szóló okleveles anyagban nem maradt fenn építményre való utalás és egyértelmű régészeti információval sem rendelkezünk ezekről. (Ha csak a „negatív eredményt" nem tekintjük annak.) Más szóval: egykori meglétük feltételezésén túl semmit sem tudunk ezekről a tornyokról. E kérdés pedig annál is érdekesebb, hiszen — a jól ismert történelmi okokból kifolyólag — az Alföld