Századok – 1998

Vita - Bálint Csanád: Megjegyzések Róna-Tas András megjegyzéseire IV/949

VITA 949 fejtése, ettől még távol vagyunk, akkor jelentős lépést tehetünk előre. Ennek egyik előfeltétele a feliratok pontos paleográfiai kiadása. Az ugyanis ijesztő, hogy az avar-kori tárgyakon mi mindent látnak és rajzolnak le kutatóink ami nincs ott, vagy ami egészen más mint ami ott van. Azzal kezdtem írásomat, hogy szomorúan tettem le B. Cs. cikkét. S nem vagyok biztos, hogy ha Robert Göbl még élne, reagálnék a cikkre. De az biztos, hogy a cikket, már csak egészségének kímélése miatt is, nem fordítottam volna le neki. Göbl a könyv 26. oldalán alaposan megmagyarázza, mit ért Ritzungon, Kerbschlagon, Kerbschnitten stb. B. Cs. cikkének végén megrója Göblt, hogy nem teszi világossá „egészen pontosan mit ért a „Kerbschlag" és a „Kerbschnitt" közti különbség alatt". Ha már kritikai kultúránk olyan amilyen, legalább ne vigyük hírét. Nem szeretném negatív kicsengéssel zárni e sorokat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az nem baj, ha nem értünk egyet, de az baj, ha nem értjük egymást. Ezért határoztam el, hogy reagálok a cikkre. Meg azért is, mert Bálint Csanádot nemcsak nagyra becsülöm, hanem szívesen dolgoztam és dolgozom vele együtt. Abban kétségtelenül igaza van, hogy a különböző tudományágak együttműködésén van mit javítani. Bálint Csanád MEGJEGYZÉSEK RÓNA-TAS ANDRÁS MEGJEGYZÉSEIRE László Gyula emlékének írtam Robert Göblnek és Róna-Tas Andrásnak a nagyszentmiklósi feliratokkal foglalkozó könyvéről (Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről. Századok 132, 1998, 231-256. old; a szerzők neve a továbbiakban: R. G. és R. T. A). Nem bírálatnak s nem ismertetésnek szántam azt; bár valóban úgy fogtam hozzá, hogy recenziót írok. Vitacikk lett belőle (ezen műfaji besorolást tükrözi az is, hogy írásom a folyóirat „Figyelő" — s nem a „Könyvismertetések" — rovatában jelent meg), mégpedig két okból. Egyrészt mert értetlenül álltam azelőtt, hogy mily nagy mértékben eltérhetnek a diszciplínáinkban alkalmazható feldolgozási és publikációs módszerek, másrészt pedig mert úgy gondoltam, érdemes reagálni néhány, a könyv kapcsán fölvetődő problémára. Az említett eltérést R. T. A-nak e vitacikkemre adott válasza után végérvényesen nyugtázom. Mivel pedig R. T. A. a 25 nyomtatott oldalt kitevő cikkemben olvasható megjegyzéseknek, a fölvetett problémáknak és bírálatoknak csak egy csekély hányadára tért ki, ezért elegendőnek látom, hogy válaszának csak néhány pontjára reflektáljak. A tördelt korrektúra idején szereztem tudomást az osztrák szerző haláláról. Szerkesztési, terjedelmi okból csak annyira telt tőlem, hogy e szomorú hírt egy csillagos lábjegyzetben nyugtázhattam, bár már akkor szerettem volna sajnálatom kifejezni afölött is, hogy — több, függőben maradt tartalmi kérdésen kívül — immár nem tudhatom meg tőle: hogyan, miért alakult e könyv olyanra, mely sok tekintetben szokatlan (legalábbis a számomra). Pl. miért kapott a könyv olyan címet, mely mindössze egyetlen kötőjellel (meg az alcímmel) tér el Németh Gy. 1932-es műve címétől? Vagy