Századok – 1998
Vita - Bálint Csanád: Megjegyzések Róna-Tas András megjegyzéseire IV/949
950 VITA miért ,ßie Inschriften..." a cím, amikor a könyv nem valamennyi (típusú) feliratot tárgyalja? Nem sorolom tovább az ilyenfajta kérdéseket. A válaszadást a bekövetkezett helyzetben a szerzőtárs vállalta magára. R. T. A. szomorúságát fejezte ki cikkem s „kritikai kultúránk" fölött. Én biztosan nem leszek szomorú, ha majd egyszer hasonló módon: vitázva, hozzászólva, kiegészítő módon ír a nagyszentmiklósi kincsről előkészületben levő munkámról (s annyi elismeréssel is, mint amennyivel én az általa készített könyvrészről). De azért elgondolkodtam: vajon azért lenne az én kritikai kultúrám olyan mély szinten, mert R. T. A. szerint nem jöttem rá, hogy „miről szól a könyv"? Szerintem nem (csak) a feliratok paleográfiai vizsgálatáról, még ha a könyv alcíme ezt ígéri is.R.G. valóban paleográfiai témájú fejezetei mellett ui. van két másik rész is: az egyik a R. T. A. által írt kutatás-és szótörténeti rész, a másik a kincs teljes kutatását felölelő bibliográfia (ez utóbbiról már a vitacikkemben is megírtam, hogy a könyv többi részével nem érintkezik). A Magyar Tudományos Akadémián éppen most folyik vita a diszciplínák régi és új tartalmáról, a diszciplínák határairól. Ez esetben szerintem vitathatatlan: a szerzőpáros és a közreműködő Ivanics Mária munkája együttesen nem nevezhető „eine paläographische Untersuchung"-nak, amint — erről is írtam már — a könyv főcíme sem fedi a tartalmát. Még mindig a paleográfiáról: e diszciplínának bizony a legkevésbé sem vagyok szakértője. Ezért hát nem tudom, maximalizmus-e elvárni azt, hogy pl. a kincs török betűinek elemzése után jó lett volna, ha a szerző a betűformákat, az alkalmazott írástechnikát el is helyezi a koraközépkori epigráfiai emlékek sorában? Vajon nem lett volna érdemes a paleográfusnak bővebben foglalkoznia pl. azzal a ténnyel, hogy a kincs háromféle felirat-csoportja (görög, görög betűs török, rovásírásos török) kétféle technikával, nagyon eltérő színvonalon készült? (Ha valaki figyelmetlen olvasást akarna a fejemre olvasni, előrebocsátom: a vitatott könyvben az e tárgykörben írottakat egyszerűen a témához mérten méltatlanul kevésnek tartom.) Falko Daim és Ludwig Streinz barátaim 1978-ban készített fényképfelvételeiből itt közzéadok most néhányat (sok ilyen van még), jobban szemléltetendő azt a problémát, amivel — véleményem szerint — a paleográfusnak szembe kell néznie. Akár csak e fotókon is tanulságos látni — s majdan, esetleg jobb felvételeken kiértékelni — a poncolás kivitelében és színvonalában megmutatkozó különbségeket! Vagytalán azáltal süllyedtvolna olyan mélyre a vitakultúrám, hogy R. G. fejezetei esetében nem tartottam kielégítőnek a szerző által adott terminológiai tisztázást? Ez utóbbi azért alakult így, mert tudom, hogy e könyvet egyáltalán nem kizárólag paleográfusok fogják olvasni, hanem főként olyanok akiknek a „Terminologisches" alfejezet megértése — ilyen-olyan okból — nehézséget okozhat. Nem értem ugyan, hogy ez miként lehetséges, de azt mindenképpen nagyon sajnálom, hogy úgy tűnhetett: nem tisztelném a vitatott könyv szerzőit. Ellenkezőleg, s ezt általában is el merem mondani magamról. Ami vitám ui. az eddigi munkásságom során akadt — kivéve a Badiny-Jós Ferenc egyik könyvéről és a nagyszentmiklósi kincsről készített román képes naptárról írt recenziókat —, mindig a szerző iránti tiszteletem kívántam tanúsítani s most sem volt okom rá hogy másként járjak el. A „gondatlan kiadói és nyomdai szerkesztésről" azért írtam a R. T. A. által erre elegendőnek tartott 3-5 sornál bővebb terjedelemben, mert ennyi és ilyen jellegű hibával tudományos könyvben még sosem találkoztam s mert ez különösen meglepő
