Századok – 1998

Vita - Róna-Tas András: Nagyszentmiklós. Zsupán. Megjegyzések Bálint Csanád cikkéhez IV/940

948 VITA török adat (Kásgári *copan, coban stb., a besenyő copon, cobon, török coban --> magyar csobári), egy iráni adat (perzsa subán), egy szláv adat zupán, s ezek mellett a korai magyar span és ebből ispán. A fenti adatok minden kombinációja megtalálható a szakirodalomban. Nem vezetett eredményre Zett 1975-ben közzétett nyelvföldrajzi elemzése sem (Uber das Verhältnis von slavisch und ungarisch zupan-span-ispán im Lichte der Wortgeographie, UAJb 47, pp. 207-216.). Valószínűleg a teljes anyag újra vizsgálata, az összes adat történeti elemzése világosabbá teheti ezt a kérdést, amelyet egyébként joggal neveznek egyesek a szlavisztika egyik közismert kruxának. Addig is idézném azt, amit a könyvben (p. 20.) a 777-ben először feljegyzett avar zupán (jopan) címről írtam: „Der Titel selbst ist in dieser Form sicher südslawisch, eine andere Frage bleibt der Ursprung der slawischen Form, siehe Zett 1975 und Erdal 1988. Die Antwort auf diese Frage scheint für den Schatz und die Inschriften von keiner großen Bedeutung sein, weil es für unsre Fragestellung irrelevant ist, von wo der Titel zu den Slawen gekommen ist." [A cím ebben a formájában biztosan délszláv, más kérdés, hogy mi a szláv forma eredete ld. Zett 1975, Erdal 1988. Az erre a kérdésre adott válasznak a kincs és a feliratok szempontjából nincs nagy jelentősége, mert a mi kérdésfeltevésünk szempontjából irreleváns, hogy honnan került a cím a szlávokhoz.]. Látva a kérdés körüli homályt talán helyes lesz röviden utalni arra mire alapozom a fentieket. A szlávban van szókezdő c- és z-. Ha tehát az eredeti átadó nyelvben, legyen az török, avar vagy akármilyen más nyelv c- volt, akkor a szlávban is c- lenne. Ezt a problémát már a kiváló turkológiai ismeretekkel rendelkező szlavista Kniezsa világosan látta (A magyar nyelv szláv jövevényszavai, 1955, 224r-226. o.). Olyan török nyelvet, amelyben a 7-9. században szókezdő z- volt, a turkológus nemcsak nem ismer, de egyelőre nem is tud feltételezni. Ugyanakkor a könyv 24. oldalán arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Buyla felirat valószínűleg egy szláv cím török kiejtését rögzíti. Vagyis van egy, mondjuk ismeretlen eredetű, szláv cím, és ennek van egy török kiejtése. Ugyanis a törökben a hangsúly az utolsó szótagon van, s török analógiák alapján feltételezhető, hogy az első szótag igen zárt -u-ja redukció után eltűnt. Szerintem a zupán >supan >span >ispán adatsor csak ezzel magyarázható. Gondoljunk csak arra, hogy a király címünk a szláv kral< germ. Karl magyar kiejtését tükrözi, (ad B. Cs. 246. o. „... Vajon mi vezette volna az avarokat arra, hogy politikai hatalmuk zavartalan csúcsán a szlávoktól vegyenek át tisztségnevet?!"). A könyvben egyébként Menges 1959-es cikkére utalva jeleztem, hogy aki tovább akar kutatni, ott találja az irodalmat, de egyen azt is, hogy mind a mássalhangzó, mind a magánhangzó megfelelések miatt a közvetlen török eredeztetés elfogadhatatlan. Ami most már a kincset magát illeti, véleményem változatlan. A kincs kialakulása igen sok fázison ment át, míg utolsó tulajdonosához került. Ennek bizonyos elemeit sikerült Göbl-el pontosítanunk. Az egyik fázisban görög betűs, nem görög nyelvű felirat került a XXI. sz. csészére. A felirat elkészítőjének megbízója török nyelvű lehetett. Nagy a valószínűsége annak, hogy az avar birodalom kiemelkedő vezetője volt, de a nyelvész nem rendelkezik olyan finom eszközökkel egyelőre, amelyek segítségével a dunai bulgárok (protobulgárok) és az avar birodalom törökjeinek nyelve között saját eszközeivel különbséget tudjon tenni. Lehet, hogy újabb adatok ehhez hozzásegítenek, lehet, hogy a különbség olyan csekély volt, hogy ez nem is várható. Az bizonyos, hogy ha sikerül a nagyszentmiklós-szarvasi rovásírás megnyugtató meg-