Századok – 1998
Vita - Róna-Tas András: Nagyszentmiklós. Zsupán. Megjegyzések Bálint Csanád cikkéhez IV/940
VITA 945 Schatzes aus sprachlicher Sicht zur Verfügung stehen." [Ez pedig azt jelentené, hogy nemcsak a Buyla és a Butául képviselnek szabályos török kiejtést, hanem a Zoapan egy szláv cím török kiejtését adja vissza. Ezzel, függetlenül a Buyla-felirat és a nem görög feliratok megfejtésétől, egy fontos lépést tettünk a megbízók nyelvének azonosítása irányába. Török név és szláv cím török kiejtésben együttesen az adott térségben vagy dunai bulgár vagy későavar lehet. Egyre több tény utal arra, hogy a későavar korban a Kárpát-medencében török nyelvű csoportokkal van dolgunk. A szlávok jelenlétét a Kárpát-medencében, illetve a dunai bulgárok birodalmában senki nem vonhatja kétségbe. Ennek az együttélésnek a lecsapódását észleljük a Buyla feliratban. Ezzel kimerítettük azokat a lehetőségeket, amelyek a nyelvi oldalról a kincs kronológiai besorolásához rendelkezésünkre állnak.] (p. 24.). Ha fentieket B. Cs. elolvasta, akkor érthetetlen, hogy miért írja le a következőket a nyelvészeti kutatásokról: „E diszciplína területén 3 módszertani hibát és 2 fő érvet látok, melyek meghatározzák [sic]. 1) Az egyik hiba abban a szintén ma már pusztán tudománytörténeti kuriózumként kezelhető felfogásban rejlett, amelyik egyáltalán lehetségesnek tartotta, hogy egy kincs készítőinek és/vagy birtokosainak etnikumára vonatkozóan annak feliratai alapján döntő megállapításokat lehet tenni." (242-243. o.). Én a megbízók nyelvének azonosítása felé tett lépésről beszélek. „2) V. Thomsen nézetétf4 3 ] kritikátlanul átvéve a nyelvészek 3 tényt hagytak figyelmen kívül:" Bár B. Cs. több ízben megró minket, hogy nem idézzük a korábbi irodalmat, itt egyetlen egy nyelvészt sem nevez meg. Úgy tűnik itt B. Cs. fantomokkal vitatkozik. Ezért ezt a részt átugorhatjuk. „3) A történetiség teljes figyelmen kívül hagyása volt az, ami V. Thomsen óta döntően meghatározta a feliratokkal foglalkozó kutatást és — további módszertani hiba! — ezáltal a kincs etnikai-kulturális meghatározását." (243. o.) Bár B. Cs. itt sem nevezi meg, hogy kiket marasztal el, de egy kissé tovább már egyértelműbben fogalmaz: „Ami azonban 1924-ben a protobolgár eredet-elméletet nyelvészetileg megalapozó V. Thomsen részéről még talán csak egyfajta figyelmetlenség volt, ugyanez ma már megengedhetetlen hiba." (244. o.) A Századok gyanútlan olvasója, miután itt sincs más nyelvész megnevezve, aligha juthat más következtetésre, mint hogy az, aki ma ezt a megengedhetetlen hibát elköveti én vagyok. Állításának alátámasztására B. Cs. az I. számú szarvasi feliratot idézi, amelynek egyik megfejtési kísérlete pedig szintén azt a tézist erősíti meg, hogy „voltak onogur nyelven beszélők, ill. írók a 8. sz.-i Kárpát-medencében..." (244. o.). B. Cs. itt sem idézi, hogy kitől származik az a megfejtési kísérlet. Akik olvasták a Nyelvtudományi Közleményekben megjelent cikkemet (A szarvasi tűtartó felirata, NyK 87,225-248., német változat UAJb 190,1-30.) tudják, hogy a felirat onogur török megfejtését természetesen nagyon feltételesnek tartom. De az eszembe sem jutott, hogy a tőlem (név nélkül és pontatlanul) átvett érveléssel hadakozhat valaki még nem nevezett nyelvészekkel, alkalmasint velem, az általam írt könyvrészlet bírálatában. Az, hogy itt nem arról van szó, hogy én félreértem B. Cs.-t, azt jól mutatja, hogy a zsupán címmel kapcsolatban B. Cs. így ír: „Bár R. T. A. elhárítja magától azon kérdéssel való foglalkozást, hogy az említett titulus honnan, miként került volna
