Századok – 1998

Vita - Róna-Tas András: Nagyszentmiklós. Zsupán. Megjegyzések Bálint Csanád cikkéhez IV/940

946 VITA a déli szlávokhoz, egy másik helyütt azonban félreérthetetlen módon elemzi a preslavi csésze „Seven nagyzsupán" feliratának hangváltozásait [sic] és hivatkozik szláv lakosságnak a Kárpát-medencei jelenlétére, hogy ezekből a „zupán" cím eredetével kapcsolatos történeti állásfoglalása mégis könnyen kikövetkeztethető. A déli szláv eredeztetés teóriájával kapcsolatban azonban további két szempontot ajánlok megfontolásra:" (246. o.). A preslavi felirattal valóban foglalkozom a könyv 55-56. oldalain. Sok mindenről írok, de így utólag elolvasva sem találtam egyetlen mondatot sem, amelyből bárki arra következtethetne (se könnyen, se nehezen), hogy délszláv eredetűnek tartom a zsupán címet. írok arról, hogy a Seven név török eredete igen valószínű, és „Im Falle dieser Silberschale haben wir keinen Grund zu bezweifeln, daß sie einem proto-bulgarischen Würdenträger gehörte." [Ennek az ezüstcsészének az esetében nincs alapunk kételkedni abban, hogy az egy protobulgár tisztségviselőé volt.]. Itt a kevésbé tájékozott olvasó számára világossá kell tennem, hogy aprotobolgár vagy protobulgár terminus a szakirodalomban minden esetben a dunai bulgár-törököket jelenti és nem a déli szlávokat. Az elnevezés nem szerencsés, de különösen 0. Pritsak (Die bulgarische Fürstenliste und die Sprache der Protobulgár en, 1955) és V. Besevliev (Die protobulgarischen Inschriften, 1963) munkássága óta általánosan elfogadott. Magam magyar nyelvű cikkeimben, könyveimben nem használom, de idegen nyelvű publikációimban megtartottam ezt a terminust. B. Cs. szerint „E túlbonyolított bizonytalan és illogikus feltételezés-sorozatok helyett biztosabbnak látom a kutatás általánosan elfogadott eredményeire támaszkodni. Számomra megnyugtatóbb lett volna, ha a szerzők kritikai áttekintést adnak arról a tekintélyes szakirodalomról, amely az utóbbi évtizedekben a történettudományban a „zupán" címmel kapcsolatban kialakult. [5

3, j. Legutóbb összefoglalóan: Pohl 455, 147 j.]." Ennek helye természetesen nem egy paleográfiai munka volt, de idézném az 1991-ben az Acta Orientaliaban megjelent, Pohl monográfiájáról írt, könyvismertetésemből az alábbi mondatokat: „It was perhaps inevitable that all the oriental sources and all linguistic data connected with the steppe are used from second or third hands. Though the critical sensibility of the author is in many cases strong enough to protect him from unfounded conclusions, it can be well observed that he was lost in the flood of printed papers and had no opportunity to consult experts. In one or another way this reflects the weak point of oriental studies in Vienna." (AOH 45, 165-166.) Példák következnek. Itt most nem Pohltól, hanem В. Cs.-től idézek: „Másodsorban a legújabb történeti kutatás változatlanul úgy véli: a közép-európai „zupán" titulus avar eredetű, s tőlük került át a szláv népekhez. A 7. sz.-i türköknél használt chu'-pan tisztségtől való származását tudtommal eddig nem cáfolták meg; erre a— szerintem nem mellőzhető — részletre sem R. T. A., sem pedig a zupan-kérdéssel foglalkozó délkelet-európai történészek és régészek nem tértek ki." (247. o.) B. Cs. nem mondja meg, ki képviseli ezt a „legújabb történeti kutatást". Nézzük sorban. A „7. századi türköknél használt ch'u-pan cím" két kínai hieroglifa átírása. Ebben a formában a magyar nyelvű irodalomban tudtommal először Németh Gyula idézi (A honfoglaló magyarság kialakulása, 1931, 73.). A besenyő coban törzs nevénél említi meg, hogy a nyugati türkök Tu-lu ága ötödik törzsének neve Su-ni-se c'u-pan és a Nu-se-pi ág ötödik törzsének neve Ko-su c'u-pan. Az adatot