Századok – 1998

Vita - Róna-Tas András: Nagyszentmiklós. Zsupán. Megjegyzések Bálint Csanád cikkéhez IV/940

944 VITA in: Aspects of Altaic Civilization, Ed. D. Sinor, Bloomington 1963, 47-56.) igen. Ez a típus a póznákból egymásba illesztett, csúcsos sátor változata, amelynek oldala azonban már esetleg rácsból készült, s amelyet már nem nyírfakéreggel, hanem nemezzel fedtek. Ennek a típusnak nincs tetőkarikája, s ezért szerkezete különbözik a jurtáétól. Ugyanakkor ennek a sátortípusnak a funkciója teljesen eltér a jurtáétól. Ott ahol a steppén ezt ismerjük (magam Mongóliában figyeltem meg) a funkciója: gyorsan vonuló csapatok, csoportok ideiglenes hajléka. Tehát bár eredete északra mutat, a steppén funkcióváltás zajlott le. S a jurta mellett, ami lakósátor, inkább a gyors mozgást követő, ideiglenes sátor. Ennek felbukkanása egy későavarkori rajzon nem meglepő. Kocsira szerelt változatát láthatjuk a Radziwill kézirat miniatúrájának rajzán. Addig azonban, amíg megfelelő analógiák nem bukkannak elő, nem több mint amit maga Göbl állított, méghozzá elsőként a kutatástörténetben: erre is kell gondolni. B. Cs. alcímére tehát „Sátorábrázolás?" a válasz „valószínűleg igen". A fülek kérdésébe azért nem mélyedek el, mert, mint ezt maga Göbl világosan megírta, ezek tárgyalása csak olyan mellékterméke volt a munkának, amelyet Göbl nem akart említetlenül hagyni (p. 30.). A kérdés természetesen a tárgyak története és a kincs belső kronológiája szempontjából fontos, de minket elsősorban a feliratok és a tárgyak viszonya érdekelt. Ide tartozik Göbl megjegyzése „Eine einläßliche Auseinandersetzung mit der bisherigen Literatur war an dieser Stelle weder beabsichtigt noch möglich, doch habe ic als Kontrollmittel das Buch von László/Rácz 1977 (deutsche Ausgabe 1983) einschalten können, ohne daß ich mich darauf unbedingt berufen will" [Egy az eddigi irodalommal való részletes szembesítésre ezen a helyen nem gondoltunk és erre lehetőség sem volt, ennek ellenére László/Rácz 1977 (német kiadás 1983) könyvét ellenőrzésképpen felhasználtam anélkül, hogy arra okvetlenül hivatkozom], Ezzel az eljárással B. Cs.-nak ugyan joga van vitatkozni, de nem igazán elegáns az a megjegyzése, amely szerint „... etikus lett volna, ha R. G. megemlíti: a fülekkel kapcsolatban ugyanezt a megállapítást az idézett könyvében László Gy. — s még korábban: E. H. Zimmermann és H. Schüller! — is megtette". Egyébként a VIII. számú tálka fülének esetében Göbl megjegyzi „— so richtig auch László op. cit. 159. —" (p. 32.). Ez utóbbit azért is idézem, mert В. Cs. а VIII. tálkáról külön ír és itt is megemlíti, hogy László Gyulától „... ezt is illet volna idézni.". Ezután B. Cs. öt oldalon keresztül értekezik a kincs protobolgár kapcsolatairól. A Buyla felirat nyelvészeti elemzése után a következőket írom: „Das würde dann heißen, daß nicht nur Buyla und Butaul regelmäßige türkische Aussprache vertreten, sondern das Zoapan auch eine türkische Avissprache eines slawischen Titles wiedergibt. Damit haben wir, unabhängig von der Entzifferung der Buyla-Inschrift und der nicht griechischen Inschriften, einen wichtigen Schritt in die Richtung der Identifikation der Sprache der Auftraggeber gemacht. Die Kombination türkischer Name und Slawischer Titel in türkischer Aussprache kann in der gegebenen Gegend entweder donaubulgarisch, also proto-bulgarisch, oder spätawarisch sein. Es deuten immer mehr Fakten daraufhin, daß wir es in der späten awarischen Periode im Karpaten-Becken mit türksprachigen Gruppen zu tun haben. Die Anwesenheit von Slawen im Karpaten-Becken und im Reich der Donau-Bulgaren kann von niemandem bezweifelt werden. Diese Symbiose fand ihren Niederschlag in der Buyla Inschrift. Damit haben wir derzeit die Möglichkeit ausgeschöpft, die für die chronologische Einordnung des