Századok – 1998

Vita - Róna-Tas András: Nagyszentmiklós. Zsupán. Megjegyzések Bálint Csanád cikkéhez IV/940

942 VITA a nagyszentmiklósi kincs feliratairól írott cikke. 1917 után csak a Bujla-felirat különböző megfejtési kísérleteit ismertetem, ezek között persze a B. Cs. által hiányolt O. Pritsak és H. - W. Haussig javaslatait is (p. 19.), Altheimnek és Klastornyjnek nincs az előzőkétől eltérő megfejtési javaslata. Ha el is kerülte B. Cs. figyelmét a következő mondat „Veiters erwähne ich nur Arbeiten über die Inschriften. " [Továbbá, csak a feliratokról szóló műveket említem] (p. 9.), arra azért felfigyelhetett volna, ami az előszóban áll: „... die epigraphische Analyse und den Vergleich mit anderen Alphabeten, damit auch die Behandlung aller sprachlicher Probleme hat Róna-Tas durchgeführt." [az epigráfiai elemzés, a többi ábécével való összehasonlítás és ezzel együtt az összes nyelvi kérdés tárgyalása Róna-Tas munkája]. Megértem, hogy B. Cs. kíváncsi a véleményemre Vékony munkáival kapcsolatban. Vékony 1985-ös megfejtésijavaslatát természetesen idézem (p. 19.), egyéb munkáit nem, mint ahogy Kyzlasov, Flerov és mások műveit sem, többek között azért nem, ami a 8. oldalon olvasható „Redaktionsschluß war das Jahr 1990. Spätere Publikationen konnten daher nicht mehr berücksichtigt werden, doch konnten wir bei Lesen der verschiedenen Letztfassungen und der Korrekturen noch einige neue bibliographische Hinweise einfügen' '. [A szerkesztést 1990-ben zártuk le. Későbbi közleményeket nem tudtunk figyelembe venni. Mégis a különböző végső fogalmazványok és korrektúrák olvasásakor módunk volt néhány új bibliográfiai utalást elhelyezni.]. Talán ebből is érthető lehetett volna, hogy a Dienes István által (újra) felfedezett homokmégy-halomi feliratot miért mint még publikálatlant idézem. Ennek első publikációja egyébként nem 1994-ben, hanem 1992-ben jelent meg éppen Szegeden. (A Kalocsa környéki Rovásemlékről, Rovásírás a Kárpát-medencében, szerkesztette Sándor Klára, Szeged 1992, 31^40, Magyar Őstörténeti Könyvtár 4.). Ettől függetlenül Vékony Gábor munkássága figyelmet érdemel és több vonatkozásban is vitatható, nem gondolom azonban, hogy két magyar szerzőnek éppen egy osztrák kiadású munkában kell egymással vitatkoznia. B. Cs. kifogásolja a tárgyak számozását és a feliratok bemutatási módját. Azok számára, akiknek nem volt a könyvünk hozzáférhető, szeretném világossá tenni, hogy a tárgyak Hampel-féle számozását nem változtattuk meg. Igaz a tárgyakat római, a feliratokat pedig arab számozással láttuk el abban a reményben, hogy ezzel még világosabbá tesszük mikor van tárgy számozásáról és mikor felirat számozásáról szó. Azok számára, akik tárgyanként kívánják látni a feliratokat, vagyis, hogy melyik tárgyon melyik felirat van, két táblát iktatott be Göbl (Tafel I., Tafel П.), ahol szemléletesen látszik nemcsak az, hogy egy tárgyon mely feliratok vannak, hanem az is, hogy egy és ugyanazon tárgyon hol helyezkednek el a feliratok. Ezért érthetetlen számomra B. Cs. cikkének 237. oldalán beiktatott táblája, ahol az oszlopok felett ez olvasható „Rovásírásos feliratok, sorszám időbeli sorrend Göbl nyomán". A táblázatból én nem értem, hogy az időbeli sorrend függőlegesen vagy vízszintesen értendő. A feliratokat több okból kellett újra számoznunk. Egyrészt már Hampel első számozása sem volt logikus, azonos feliratok eltérő számozással szerepeltek, de ez a számozás az újrapublikálások során tovább torzult. Ahogy írtuk „... die Zählung der Gegenstände des Schatzes und der Inschriften war mehrfach verwirrt, ..." (p. 7.). Másrészt a paleográfiai elemzés kulcsa éppen az, hogy megvizsgáljuk, mely feliratok vannak mely tárgyakon, és nem az, hogy mely tárgyakon milyen feliratok vannak. Vagyis az azonos feliratokat kellett paleográfiailag összehasonlítani. Hogy eddig az irodalomban egy