Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
86 CSERNUS SÁNDOR egy, a kor viszonyaiból fakadó átmeneti epizód maradt, melyet Zsigmond a maga számára nyilván sikerként könyvelhetett el; mely jól rávilágít Zsigmond lehetőségeire (valamint arra körülményre, hogy a császár ezekkel a lehetőségekkel maximálisan élni is tudott), és amelyet a francia király környezete, akkor, az ország még nagyobb külpolitikai elszigetelődésének elkerülése érdekében, ha nem is szó nélkül, de kénytelen volt elviselni. Jól mutatja a helyzet átmeneti jellegét, hogy ennek az epizódnak később, a viszonyok VIL Károly franciaországi felülkerekedését követő megváltozásával már nem volt különösebb jelentősége: semmi akadálya nem volt, hogy ismét visszaálljon a döntően Burgundia-ellenes alapokon szerveződő eredeti viszonyrendszer, melyben VII. Károly ismét egyenlő félként és jó esélyekkel kereshette (és kereste is) Zsigmond szövetségét.108 Mindenesetre ahhoz aligha fér kétség, hogy a konstanzi zsinaton és annak árnyékában kibontakozó — Narbonne-tói Calaisig vezető — nemzetközi politikai akciósorozat (melynek kulcsszemélyisége nyilvánvalóan Luxemburgi Zsigmond volt), átmeneti időre megteremtette a zsinat működéséhez és az ott tárgyalt problémák megoldásához szükséges status quo-1, egyben egy korszak lezárását jelentette a nemzetközi kapcsolatokban. Végezetül célszerű röviden áttekinteni, hogy a Zsigmondi közvetítői tevékenységnek milyen megítélése alakult ki az érintett országok szakirodalmában. A magyar szakirodalom ritkán szól róla, többnyire csak a zsinattal kapcsolatos legfontosabb eseményekre való utalások között szerepelteti Zsigmond űtját és (az egyébként sommásan sikertelennek tekintett) közvetítő tevékenységét. Noha úgy tűnik, hogy közvetlen hatása Zsigmond nyugat-európai diplomáciájának a magyar történelem alakulására nem volt, közvetett hatása aligha tagadható: a jelentős (mondhatni „tömeges") magyar részvétellel lebonyolított diplomáciai akció nyilvánvalóan hozzájárult a magyar politikai elit ismereteinek gyarapításához, Magyarország nemzetközi politikai súlyának növeléséhez, fontosságának hangsúlyozásához, amire — úgy tűnik — Zsigmond maga is következetesen törekedett.10 9 108 Az 1424/25-ös Zsigmondhoz küldött tárgyaló küldöttségben, melynek tagja volt a francia király egyik bizalmasa és „orateur-je", a költő Alain Chartier, (feltehetően a császár jóindulatának megnyerése érdekében) megtalálhatjuk azt a Guillaume Seignet-t, is akit 1416 márciusában Zsigmond „hatáskörét túllépve" ütött lovaggá a Parlamentben. A követség a császár szövetségét keresi, és azzal a küldetéssel jár, hogy Zsigmondot ismét békeközvetítésre kélje föl. V ö. Chartier, A.: Premier discours de la mission d'Allemagne, in Bourgain-Hemeyrick, В: Les oeuvres latines d'Alain Chartier, Paris, 1977. továbbá Krynen, Idéal..., 228-239., Coville, A.: La vie intellectuelle dans les domaines d'Anjou-Provence de 1380 à 1435, Paris, 1941, pp. 336-337., Champion, P: Histoire poétique du quinzième siècle, Bibliothèque du XVe siècle XXVII, Paris, 1923, I., 96-107., Boutet-Strubel, 184-187. 109 Magyarország szempontjából ez a diplomáciai akció-sorozat, melyben az ország maga közvetlenül nem volt érintett, a mérleg pozitívnak mondható és a közvetítéssel kapcsolatosan, valamint az annak hozadékaként megjelenő információk értékes adatokat szolgáltatnak a magyar történelem, a művelődéstörténet, a magyar külkapcsolatok történetének tanulmányozásához is. Zsigmond külpolitikájának és magyar környezetének viszonyát lásd Mályusz, Zsigmond király..., 74-104. Egészen más jellegűek a konkrétan is érintett országok, tehát a vonatkozó angol, francia, belga és német történeti munkák megközelítései. Kétségtelen, hogy a különböző nemzeti történetírások többnyire erős fenntartásokkal értékelik Zsigmond 1415/16-os tevékenységét, amely érezhetően meg is osztja őket. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, utalunk csupán arra, hogy a német historiográfia megközelítése a leginkább tényfeltáró jellegű, az angol történetírás általában véve az eseményeket (a legalábbis átmenetileg dinamikus) angol monarchia, illetve a Lancaster-dinasztia nemzetközi politikai sikereként, illetve Zsigmond álláspontjában meglévő, a kialakult realitások
