Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 85 Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy az a status quo, melyet Franciaországban a korábbi évtizedek során sikerült kialakítani és elfogadtatni, s a császár-király viszonyban az egyenlőség elvére alapozni, érintetlen maradjon: a közelmúlt francia kudarcai, a pártok küzdelmének elfajulása, valamint Zsigmondhoz kapcsolódó univerzalista törekvések hatására a korábbi egyensúly időlegesen, de határozottan a császári hatalom javára billent. A császár-király viszony tisztázását és a korábbi egyensúly visszaállítását Franciaország számára végül két körülmény könnyíthette meg: Az egyik (talán paradox módon) az angolok példaértékű reagálása lehetett Zsigmond univerzalista törekvéseire, mellyel csírájában fojtották el annak lehetőségét, hogy a franciaországi események Anglia területén is megismétlődjenek. Különös fontosságot ad ennek az aktusnak, hogy fennállása történetében „hivatalban lévő' ' németrómai császár először járt az Angol Királyságban, s ez kitűnő alkalmat kínált az ünneplésre, a szövetségkötésre, de arra is, hogy „egyszer s mindenkorra" tisztázzák a két méltóság egymáshoz való viszonyát. A Zsigmond párizsi akcióiról nyilvánvalóan idejekorán tájékozott angolok (bizonyítván, hogy a császári törekvések őket is sértik), még Zsigmond partraszállása előtt gondoskodtak arról, hogy a császár a „király hatalmán csorbát ne ejtsen" és világosan kijelentse: ,JJihil se contra superioritatem regis praetexere... "107 A másik körülmény a canterburyi egyezmény következménye, és ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy Zsigmond a franciáktól elpártolva, a vendéglátó angol király szövetségesévé vált: Zsigmond angliai látogatásának ily módon az Angol Királyság számára lett a IV. Károly párizsi látogatásához hasonló funkciója, azzal a különbséggel, hogy Zsigmond, elismerve az angol király franciaországi trónigényét, messzebb ment el Londonban, mint annak idején az apja Párizsban. Sőt, Canterburyben éppen az angol király mellett kötelezte el magát úgy, ahogyan azt a franciák Párizsban, a Francia Királyság érdekében várták el tőle. Ezáltal a franciák számára (legalábbis átmenetileg) a jó viszony fenntartásába vetett hitnek szerte kellett foszlania, tehát francia részről már valóban nem volt többé helye a megfontolásoknak és annak, hogy a császár jóindulatának megőrzése érdekében számára további engedményeket tegyenek. Ezzel a királyság létét fenyegető és tekintélyét csorbító törekvések végképp egy táborba kerültek. A császári univerzalizmus pedig átlépte azokat a határokat, amelyeket az emancipálódott nagy nyugati monarchiák (köztük még az igen kritikus helyzetben lévő Franciaország is.) eltűrhettek. Több ilyen kísérletre, ismereteink szerint, Franciaországgal szemben valóban nem is került sor: így tehát Zsigmond akciója a császári univerzalizmus érvényesítésére mentben, a nyílt beavatkozás az igazságszolgáltatás menetébe, a csak királynak kijáró körmenet a kolostor-látogatáskor... Lásd mindenekelőtt Baye, Monstrelet, és Des Ursins, előző lábjegyzetben hivatkozott véleményét. A nemzetté válással kapcsolatos kérdések előtérbe kerülésére V ö. Krynen, Ideal..., 46 47, 230-233, Vő., L'empire..., 352-356., átfogóan elemezve Boutet, D. - Strubel, A.: Littérature, politique et société dans la France du Moyen Age (préf. de J. Le GofT), PUF, 1979, 87-190., Bossuat, A.: La formule ,,le roi est empereur en son royaume". Son emploi au XVe siècle devant le Parlemet de Paris, Revue d'Hist. de Droit Français et Étranger", 4e série, XXXIX., Paris, (1861), 371-381. 107 Coville, TV/1., 372., Biyce, 202-203 és 1 sz. lábj., Jacob, 167., Walsingham, Cronica Monasterii S. Albani. História Anglicana, ed. H. T. Riel: Chronica Monasterii S. Albani II., RBMS, London, 1864, 471-472., Kingsford, 160.