Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 879 Példának ott állt előtte Melk és Vöslau. Mindkét helyen burgundit telepítettek, és ezek boraiból lett a híres és kedvelt melki és vöslaui vörös bor. Ennek mintájára szorgalmazta a hazaiaknál jobb étkezési és borszőlő-fajták, de főleg a közkedvelt francia fajták elterjedését hazánkban és a birodalom szőlőtermelő országaiban. Erről felterjesztést nyújtott be Ferenc császárnak, aki elfogadta javaslatát, sőt támogatta megvalósítását. A diplomácia útján — Görög felkérésére — követek, konzulok egymás után gyűjtötték be az idegen országok nemes szőlőfajtáit. A begyűjtött fajták elhelyezése és elszaporítása volt a legfontosabb tennivaló, melyet Görög irányításával végeztek a bécsi bástyákon. /Paradicsomkert, Schönbrunn/. Közben a bástyákat felújították, a Paradicsomkertet felszámolták. A gyűjteményt a császár Görög Demeternek adta, aki a Grinzing /Bécstől északnyugatra fekvő kis, középkor óta szőlőműves falu, ma Bécs zöldövezeti mulató helye/ és Klosterneuburg között fekvő Kahlenberg nevű hegy oldalában 11 kh nagyságú területen 1819-ben újra telepítette a gyűjteményt. A rokon fajtákat itt azonosítás és meghatározás után egymás mellé ültette. Itt folytatta a további gyűjtést, gondozta, ápolta és tanulmányozta a fajtákat. Az egyes fajták borait külön szűrte és külön vizsgálta. Megfigyeléseit, következtetéseit 1829-ben a „Magyar Kurír" mellékleteként, nevének feltüntetése nélkül tette közzé. Gyűjteménye kiterjedt Európa, Afrika, Kisázsia szőlőfajtáira, de törzsanyaga a magyar szőlőfajták gyűjteménye volt. A távolabbi országokból az akkori közlekedési viszonyok között rendkívüli nehézségek árán tudták a begyűjtött fajtákat szállítani. Gyűjteményének nagysága ma már ismeretlen. A ,Noa ~ gyar Kurír" 1829. évi 2. számában arról tett említést, hogy eddig kb. 2400 varietást /klóntipust/ gyűjtött be, de kiadott „Lajstromá"-ban csak 498 fajtát közölt, mert a további munkában betegsége, majd halála megakadályozta. A 498-ból 331 fajta csemegeszőlőt, 167 borszőlőt, ezen belül 59 Magyarországon is termesztett étkezési és csemege, valamint 159 borszőlőfajtát. Világhírű gyűjteménye osztrák, német, francia, olasz, spanyol, görög, kisázsiai szőlőhegyek fajtáival büszkélkedhetett. A francia Chasselas fajtacsoport fajtáit — Fábián József a francia borászati alapvető szakirodalom magyar fordítója tiszteletére — Görög Demeter Fábián-szőlőnek nevezte el. Később többször fel-felbukkant ezen a néven a Chasselas a magyar szakirodalomban. Görög Demeter fajtagyűjteményében 565 francia fajtából 307 kék és 258 fehér fajta, az Osztrák Birodalom területéről 454 fehér, 69 vörös és 109 kék, fekete fajta képviselte Magyarország, Erdély, Ausztria, Stájerország, Karintia, Tirol, Csehország, Morvaország, Dalmácia és az Isztriai félsziget szőlőhegyeit. Az itáliai fajták közül 247 Velencéből, 48 Milánóból, 48 Dalmáciából, 30 Firenzéből, 13 Nápolyból, 45 Szicíliából, 26 Cattaroból érkezett. A Szeremségből 6 fajtát, Tripoliból (Észak-Afrika) 20 fajtát telepítettek el a grinzingi fajtagyűjteményben. A kiváló csemegeszőlőfajták kő támfalak mellett, magasművelésen, hosszúra metszve teremtek. Schams Ferenc, aki nagy tisztelettel és megbecsüléssel írt Görög áldozatos tevékenységéről, azt írta, hogy Grinzing lakói a terraszírozásban és a fajtagyűjtemény fenntartásának, bővítésének későbbi munkáiban is részt vettek, így 1835-ben még élénken emlékeztek a Bécsben 1833-ban elhunyt nagy magyar szőlőfajtagyűjtőre.67 Szüreti háza és pincéje Grinzingben egy toronyszerű házban volt, amely korábban 67 Schams F. 1835. 54-55., 56.
