Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
880 CSOMA ZSIGMOND kórháznak, majd pálinkafőzőnek és szeggyárnak adott helyet. A 33. számú házat „Lösshof'-nak, szüreti udvarnak, de „Turm in der Point"-nak is nevezték.68 Görög, a nagy ampelográfiai munkájáról beszámolva leírta, hogy a Budai zöld fajtát Somlóról, a Kék és Fehér kecskecsöcsűt Budáról, Mézes fehért Budáról, a Szilvánit „Tzilifánt" Somlóról, az „Ochsenaug" (Ökörszem) szőlőt Budáról, a Veres somszőlőt Szekszárdról, a Szekszárdi fehért (Decsi szagos) Keszthelyről, a Veresvállú vagy Agos szőlőt Keszthelyről, a „Zibele Fejér"-t (Szultanina) Sopronból hozatta meg. Meleg szavakkal köszöni meg a keszthelyi Georgikon fajtagyűjteményének segítségét, mind a szaporítóanyag küldésében, mind a fajtaazonosítás és fajtanévfejtés terén. Megemlíti, hogy a georgikoni fajtagyűjtemény gazdagságát a külföldi tanulmányúton levő professzorok biztosították. 1813-ban Asbóth János prefektus, a Georgikon igazgatója 40 szőlőfajtát küldött el Görögnek a következő üzenettel:,Keszthelyen többnyire a' Fejér Tök szőlőt termesztik, és hogy ez a' következő hét fajtákkal, jó szőlők az odavaló fejér bornak tsinálása, ú.m.a' Sárfejér, Szagos Sárfej érnek 's zöld Sárfej érnek is nevezik, Kéknyelű, Hárslevelű, Hulló Bajor, Somszőlő, Tokajban fejér Sombajom a'neve, Cserszőlő, Bákor, vagy Turi piros, tokajban Rózsa szőlő. "69 Görög Demeter nagy ampelográfiai munkája — mint a jegyzetében is írta — betegsége után félbemaradt, így nemcsak a fajták leírását és azonosítását nem tudta tovább folytatni, de a jelesebb borttermő vidékek, községek leírása is Kőrösheggyel (Somogy m.) megszakadt.7 0 Jól ismerte a korabeli és az addig megjelent ampelográfiai irodalmat, pl. Simon Roxas Clemente, Vest ampelográfiáját, a francia borászati szakkönyveket, Kerner 1803-as színezett táblájú művét, de Mitterpacher, S. Helbling, és Fr. R. von Heintl fajtákra vonatkozó írásait is.71 Műve a teljesség nélkül is rendkívüli értékű. Halála után J. Burger osztrák szőlész és szakíró birtokába került a gyűjtemény, ahonnan Mayerffy Ferenc Vecsés és Sashegy alatt létesített szőlőjébe megszerezte a fajtákat, majd Schams Ferenc, később Entz Ferenc gondozásába került a gyűjtemény. Ily módon vált alapjául Görög Demeter gyűjteménye és szakírói munkássága a későbbi magyar szőlőfajta-kutatásnak. A Magyar Tudós Társaság 1831. február 15-én tiszteletbeli tagjává választotta és több külföldi társaságnak is tagja volt. Hosszas betegség után azonban 1833. szeptember 5-én Bécsben meghalt. Görög Demeter halála után az osztrák szőlészeti szakíró és ampelográfus, J. Burger birtokába került a fajtagyűjtemény, akitől Mayerffy Ferenc szerezte meg a Grinzingben telepített fajtákat. Vecsés határában, Ferihegyen, és Budán, a Sas-hegy tövében létesített gyűjteményt. Mayerffy 1827 szeptemberében már felhívással fordult a magyar szőlőbirtokosokhoz, hogy segítsék a 15 holdas fajtagyűjtemény kialakításában. 675 fajtát számláló katalógust is kiadott meglévő gyűjteményéről, amelynek alapját Görög Demeter grinzingi gyűjteménye adta.72 Schams Ferenc 1834-ben a budai fajtagyűjteményt bérbe vehette, és „országos szőlőiskolává" fejlesztette. Schams halála után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület birtokába 68 A. Springl. 1922. 286-287., H. Stoeger. 1923. 95. 69 Görög D. 1829. 108-109. 70 Görög D. 1829. 1-110. 71 Görög D. 1829. 18-20. 72 Schams F. 1833. П. 54-55., Geday G. 1971. 85.
