Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
82 CSERNUS SÁNDOR és a császárok kapcsolatának történetében) rendezték meg találkozójukat. Ha azonban egymás országába látogattak, - különösen, ha a császár látogatott egy adott országba, a két uralkodó találkozásakor ez a probléma megkerülhetetlenné vált, s az egymásnak, de legalább annyira a „közönségnek" szánt jelrendszer is működésbe lépett. Mint ismeretes, a középkori nemzeti érzés kialakulását tanulmányozó kutatók, a 14. század vége felé már elfogadott módon a király "birodalmáról" („Empire du Roi") beszélnek, s „a király császár e királyságban" - koncepciónak a kimunkálásában Franciaország döntő szerepet játszott.101 Véleményünk szerint Zsigmond párizsi látogatásának ez az eleme csak úgy érthető meg teljességében, ha beleillesztjük a korábbi király-császár kapcsolatrendszerbe, mely ezúttal egyben a Valois-Luxemburgi kapcsolatrendszer része is. A francia dinasztiával hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Luxemburgi dinasztia császárai (IV. Károly, illetve Vencel) természetesen korábban is tettek látogatást Franciaországban. E találkozók sorában IV. Károly 1378-as párizsi látogatása különös fontos"sággal bírt, ugyanis a vendéglátók rendkívüli jelentőségűnek tartották a francia ki- • rályság szuverenitása, főleg pedig e szuverenitás kinyilvánítása szempontjából. Ezért történt, hogy az idős, megrendült egészségű IV. Károly párizsi látogatását egy, a francia uralkodó politikai szándékának egyértelműen alárendelt üzenet érdekében, világos szimbólumrendszer alkalmazásával komponálták meg, melynek a lényege az volt, hogy az uralkodók egyenrangú félként találkoznak, a császári hatalom a francia királyéval szemben nem felsőbbrendű, s a császár nem több, mint a kereszténységnek (egyébként a francia királyságon belül semmiféle különleges hatalommal nem rendelkező, de azon kívül rangban első) fejedelme, akinek méltóságát csak növeli, hogy egyben a francia király kitűnő szövetségese is. A kortársaknak szánt üzenet elérte a célját, de nyilvánvalóan nemcsak a jelen, hanem az utókor számára is volt szándékosan megtervezett mondanivalója, s ezzel általában véve is hatással volt а császár-király viszony alakulására. A francia udvar által szervezett politikai ceremónia jelentőségét csak tovább fokozhatta az a körülmény, hogy a találkozón jelen volt a már német királlyá koronázott Vencel és a leendő francia király, VI. Károly is. Az a félig „feudális hagyományokban gyökerező", félig „római jogi ihletésű" megfogalmazás, melyet később is olyan gyakran idéztek (s fentebb mi Des Ursins-nél láttunk) Christine de Pisán megfogalmazásában ekkortól kezdve terjedt el még szélesebb körben: Franciaország királya császár ebben a királyságban, s csak Istennek s a kardnak tartozik engedelmességgel, nem másnak,"102 101 A „Rex in regno suo est Imperator" - elve mind elterjedtebb a monarchiák „szuverenitásának" kifejezésére. Kimunkálásában kulcsszerepük volt a 13. sz. végi legistáknak. Első, „ideológiai" értelemben való használata Guillaume de Plaisans nevéhez fűződik. Krynen, J.: L'Empire du Roi. Idées et croyances politiques en France au XIIIe-XVe siècle, Bibliothèque des Histoires, 352-376, 384-390 , Uő., Tdéal du prince et pouvoir royal en France à la fin du Moyen Age (1380-1440) Étude de la littérature politique du temps, préf. B. Guenée, Paris, 1981, 230., Guenée, L'Occident...., 64., Favier, Dictionnaire..., 379. A fejedelmi bevonulások politikai töltést hordozó elemeinek tanulmányozására, Guenée, В. - Lehoun, F.: Les entrées royales fraçaises del328 à 1515, Paris, 1968., vonatkozó részei és Bryant, L.: La cérémonie de l'entrée à Paris au Moyen Age, „Annales ESC", T. 41., 513-542. 102 V o. Coville, IV/1. 252-254., Pierre D'Orgemont: Chronique des règnes de Jean II et de Charles V, ed. R. Delachenai, SHF II., pp. 244-260, 251. IV Károly császár látogatására 1378. január 4-16 között került sor. D'Orgemont szövege és a gazdagon díszített miniatúra-anyag értei-
