Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 83 A ceremónia politikai üzenetén túlmenően a franciáknak konkrét céljaik is voltak: 1378-ban azt is elvárták IV. Károlytól, hogy állást foglaljon a százéves háborúban a franciák jogai mellett, s hogy bizonyos birodalmi területek vonatkozásában engedményeket tesz és elfogadja a francia törekvéseket. Az előbbi kívánság elől a császár kitéri (nem foglalt állást az angol-francia konfliktusban), az utóbbi esetben viszont (a birodalomhoz tartozó Dauphiné átadásával) részben teljesítette a francia kívánságokat. A jó viszony a két dinasztia között továbbra is megmaradt, sőt, később Vencel és VT. Károly is találkoztak Reimsben (1398), de a császári szupremácia érvényesítési kísérletére nem gondolt senki; eszerint a franciaországi császárlátogatások a Valoisdinasztia fényét, erejét és stabilitását is hivatottak voltak kifejezni.103 Ilyen körülmények között talán nem túlzás feltételezni, hogy Zsigmond párizsi útjától (az igencsak megváltozott körülmények ellenére, vagy talán éppen azért) a francia udvar ugyanazt várta, mint apja, IV. Károly majd negyven esztendővel korábbi látogatásától: a Francia Királyság, a francia király külső és belső pozícióinak látványos megerősítését. Az előjelekből azonban úgy tűnik, hogy Zsigmond az 1378-as császárlátogatást nem megismételni akarta, hanem inkább — részben legalábbis — ellenkező előjellel újrarendezni. Ugyanilyen természetesen a helyzet is jól érzékelhetően más volt az 1370-es évek végén, mint az 1410-es évek közepén: a feltételek a francia király rovására változtak meg és általában véve is a császári méltóság viselőjének javára tolódtak el. Elég nehéz most megítélni, hogy Zsigmond párizsi szereplésében mennyi volt a tudatosság, mindenesetre láthattuk, hogy Zsigmondnak számos megnyilvánulása volt, melynek során olyan szerepet játszott, ami a hagyomány szerint kizárólag a francia királyt illethette csak meg, tehát ezáltal a francia királyság jogait csorbította.10 4 Különösen érvényes ez a parlamenti eseményekre, ahol Zsigmond gyakorlatilag egy olyan „intézményben" („Lit de justice") foglalta el a francia király helyét, mely az igazságszolgáltatás terén Szent Lajos óta szilárdan kötődött a francia uralkodói szuverenitáshoz. Az sem kétséges, hogy a további beavatkozások alkalmával (melyek akár konfliktushoz is vezethettek, mint a savoyai gróf herceggé tételének ügye), Zsigmond egyértelműen az univerzális hatalom következetes deklarálására törekedett.105 mezési lehetőségei alapján sem kizárt, hogy Zsigmond is részt vett a találkozón, noha természetesen az érdeklődés mindenekelőtt Károlynak, és már „római király" fiának, Vencelnek szólt. Bővebben lásd Csernus, Francia források..., 132-133. A fenti mondatot Christine de Pisán krónikájából idézzük, Christine de Pisán: Le livre des fais et des bonnes moeurs du Sage Roy Charles Quint, I-II, ed. S. Solente, SHF Paris, 1959, II, 105-106. A mondat első fele a római jogban a második fele pedig a feudális jogban gyökerezik. Krynen, Idéal..., 231. 103 VI. Károly és Vencel 1398 márciusi reims-i találkozója nem volt összevethető a korábbiakkal, mivel Károlyt éppen egy sülyos roham, Vencelt pedig egy kiadós részegség tette alkalmatlanná a tárgyalások és a találkozóval együtt járó külsőségek lebonyolítására... V ö. Pintoin, II., 567-569., Autrand, Charles VI, 30, 64, 308, 344-345., Favier, La guerre..., 319, 360-361, 317-319., Guenée, Histoire..., 335-336., Buiy, M. A. - Peuité-Orton, С. W-Brooke, Z. N.: The Close of the Middle Ages, in The Cambridge Medieval History VIII., Cambridge, 1936., 325-326. 104 A savoyai gróf hercegi rangra emelése francia területen, a csak a királynak járó körmenet a kolostorlátogatáskor, beavatkozás az igazságszolgáltatás menetébe, lovaggá ütés a Parlamentben... Lásd: Monstrelet, III., 136-138, 162, 172. 105 Mint ismeretes, Zsigmond előszeretettel hivatkozott arra, hogy apja nyomdokain jár, s így cselekedett a nem sokkal korábbról datálódó (1414. június 25), VI. Károllyal kötött szövetség esetében is. ZSO./ IV, reg. 2170. A „Lit de justice" intézményére lásd: Favier, Dictionnaire..., 577.
