Századok – 1998

Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859

A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 871 területén a sáfránytermesztést szorgalmazta. Az 1799-es egyiptomi sáfrány árának két-háromszorosára emelkedése a hazai sáfrányt termelők kedvét is növelte. Javasolta a magyar termesztők védelmében a külföldi sáfrány behozatalának eltiltását. Sokféle gyógynövénnyel kísérletezett Tessedik, főleg felesége irányításával termeltette a növényeket gyógyszertári célra. 1803-ban már több, mint száz gyógynövényből álló gyűjteményt alakítottak ki a kertben. Tessedik közvetlen, példamutató gyakorlati hatásán kívül, a könyvének, írásainak hatását nehéz lemérni, bár a következő generáció ismerte és használta. Tessedik könyvét már az első kiadásban azért nem akarták venni, vásárolni, mert németül jelent meg „...nem kell, mert német...", míg 1786-ban Széchenyi Ferenc költségén és intézkedésére Pécsett magyarra fordítva megjelenhetett. Tessedik 1770-től a pünkösdi-májusfa állítást megszüntette, így a gyümölcstermesztés ennek hatására is fellendült. Újításaival szemben elutasító volt a város közössége. Amikor 1783-ban a faiskoláját egy héten keresztül hét községi bika pusztította el és segítséget-jogorvoslást kért, azt a cinikus választ kapta, ha nem ültetett volna gyümölcsfákat, akkor a bikák sem pusztították volna el azokat a kertekben. A kiközösítő értetlenség áldozata lett az a szarvasi ember is, akit Tessedik kertészének csúfoltak, mert 2000 eperfát és más fákat ültetett a tanyája körül. Végül az állandó bántások és zaklatások miatt, a negyedszeri földeladás után végleg elköltözött és Nagylakon telepedett meg. 1788-ban tizenkét kertészkedő idősebb asszonyból Szarvason megalakította az első tervszerű kertésznők társaságát, de ahogy Tessedik fogalmazott „fanatizmus" miatt az első évben,—mielőtt a példamutató kertészetet hirdethette volna—feloszlott. A kertészkedő-gazdálkodó evangélikus lelkész többször osztott szét szaporítóanyagot /magokat, töveket, gyökeres facsemetéket/ sőt 1794-ben, amikor 300-ra emelték a bel- és külföldi gyümölcsfajták számát, az intézet bezárásakor a környéken terjesztették el ezeket. 1802-ben újult erővel, az ismét kertet alapító Tessedik elégedetten nézett körül a 2262 db. fiatal gyümölcsfájára, és megállapíthatta, hogy az emberek most kezdenek meggyőződni az ilyen szikes földek művelésének lehetőségéről és hasznáról. Tessedik 1805-ös összeírása alapján Szarvason 9649 lélek lakott, az össznépességből pedig ő mintegy 1336 főt számlált zsellérnek, kertésznek. A magyar száraz, öntözés nélkül dolgozó kertészek az Alföldön a zsellérek agrárszegény rétegéből kerültek ki a 18. század végén, a 19. század elején. Nem véletlen, hogy Tessedik a kertészetre oly nagy súlyt fektetett, mert az agrárszegénységígy kertészkedéssel tudott valamit a gazdasági-társadalmi helyzetén segíteni. Ugyancsak eredménynek kell elkönyvelni azt a nagyszámú fiatal réteget, amely a szarvasi iskolában, tankertben és a lelkészudvar környékén ismerkedett meg behatóbban a kertészettel. 1791-ben már az iskolába korábban beiratkozottakkal együtt a tanulói létszám a 991 főt is meghaladta. A kertészeti fáradozásainak, eredményeinek köszönhetően elégedetten állapította meg Tessedik, hogy újabban ritkábbak még a betegségek is: „... a nép életmódja ugyan némileg még a régi, de ma mégis váltogatva több hüvelyes veteményt, zöldséget, káposztát, salátát és gyümölcsöt esznek." A 19. sz. elején több szőlészeti cikket jelentetett meg. Elsősorban a hibás és téves eljárások kijavítását, a muskotályszőlők iránti figyelmet és a korabeli szakíró-