Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
872 CSOMA ZSIGMOND dalom minél alaposabb tanulmányozását sürgette. Többször megfogalmazta, bővítette az általa 12 pontban összefoglalt magyar szőlészet-borászat hiányosságait az Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen с. folyóiratban. Tessedik a szőlőfajtákban látta a minőségi termesztés egyik legfontosabb tényezőjét. Ezért hozatott Pozsonyból 1774-ben szaporítóanyagot és azt el is telepítette. Ezeken folytatta fajtamegfigyeléseit, de sikert csak a szőlőskertektől távoli dűlőkben ért el, a nagymértékű madárpusztítás miatt. A kétszintes termesztést, a köztesnek használt gyümölcsfákat helytelenítette a szőlőkben, fák nélkül ugyanis jobbnak tartotta a termés és a bor minőségét. A 17. sz.-tól az uradalmakban már a kertészethez, vincellérséghez értő, külön szakképzett emberekre volt szükség. Ez irányú, de általános gazdaságtudományi ismereteket is a gyakorlati tapasztalatokon kívül, szervezett formában sehol sem lehetett a 18. század közepéig megszerezni. Csak a kertészet és a természettudományok iránt érdeklődő tanároktól leshettek el az érdeklődő tanítványok valamiféle ismeretet. Csehországban merült fel először az az elképzelés, hogy a népiskolákban a gyerekek a gazdálkodás ismereteit megszerezzék, mégpedig magasabb fokon, mintha a fiatal az apjától tanulta volna. Az Industrie-Schule, vagyis a szorgalmi gyakorlati gazdasági népiskolában 1771-től már a kertészet, gyümölcsfaápolás ismereteit is elsajátították. A felvilágosult abszolutizmus felkarolta ezt az elképzelést, mert nagyobb adóalapot jobban fizető adóalanyt remélt tőle. Magyarországon Tessedik Sámuel valósította ezt meg először, mint a fentebbi példák is mutatták. J. Wiegand 1771-ben ugyancsak hangsúlyozta a mezőgazdasági ismeretek falusi iskolák útján való terjesztését. Sőt magyar fordítása már a mezőgazdaságot propagáló tankönyvként a „nemzeti iskolák" számára is megjelent 1780-ban. Kaunitz, Mária Terézia kancellárja 1776-ban ugyancsak külön emlékiratban hívta fel a figyelmet a falusi iskolák mezőgazdasági ismeretátadási lehetőségére. Ebben az évben helyezték Tatára az 1763-ban alapított szempci Collegium Oeconomicumot, amiben a gazdasági ismereteket oktatták-de jelentősége háttérbe szorult. Egy évvel később, az 1777-ben kibocsájtott Ratio Educationis azonban már a mezőgazdasági ismereteket, és ezen belül is a szőlőtermesztésben való jártasságot is megkövetelte a bölcsészeti tanfolyam hallgatóitól. így a magyarországi iskolák mind az öt fokozatában és a Nagyszombatról Budára, majd Pestre átköltözött egyetem filozófiai karán is elkezdték oktatni a mezőgazdasági-kertészeti ismereteket. Itt Mitterpacher Lajos kapott megbízást ennek tanítására. Tessedik gondolatait — hogy az intenzívebb kultúrák megismerésében a falusi papnak és a tanítónak óriási szerepe van — felkarolta és szintén hangsúlyozta a falusi papság szerepét. Sőt 1784-ben, a Helytartótanácsnak adott szakvéleményében egyértelműen kiállt amellett, hogy a teológusképzésben a kertészeti ismeretek oktatásának megszüntetése nagy hiányt jelent és helytelen volt. Leszögezte, hogy a mezőgazdaság oktatását az ötéves teológusképzésben kötelező tantárgyként kell előírni, mert az ország gazdasági helyzetének javulását a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedésétől lehet csak várni. Mitterpacher messzemenően figyelembe vette az Elementa - mint egyetemi tankönyv megírásakor az udvar tanügyi reformját, amelynek tanterve a szőlő-kertgazdálkodás ágait illetve tanítását írta elő.45 45 Mitterpacher L. 1775., 1776., Für L. 1988. 538-543.
