Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 869 nem tekinthető közvetlenül Schams előfutárának, aki más módszerrel dolgozta fel a magyar és az osztrák birodalom borvidékeit, szőlészetét-borászatát. Az osztrák szőlészeti-borászati szakírók közül az alsó-ausztriaiak és a stájerországiak tevékenységét ismerték jól a magyarországi szőlőbirtokosok. Többször említik munkásságukat, hivatkoznak is rájuk. így Fényes Elek például J. Burgerre,3 8 de Borsos Márton, Babo, Heintl valamint több francia szerzőre.3 9 Purman Lőrinc baáni (Baranya m.) szőlész, aki 1819 óta foglalkozott szőlőtermesztéssel, 1858-ban Babó 1844-ben megjelent könyvére hivatkozott, és ismertette már azt. De ismerte még „... Hechler és Trümmer kölföldi érdemes irók... „ munkáit is.40 A borvidékek korszerűbben gazdálkodó szőlőbirtokosai a korabeli szőlészeti szakirodalmat, különösen a szőlőfajták és aborkezelés területén, atájékozódás szintjén jól ismerték. Egy somlói gazda 1852-ben az országos szakfolyóirat, a Gazdasági Lapok nyilvánosságát kihasználva vetette fel, hogy a szőlőfajták bábeli névzavara és névkeveredésének megoldásához Metzger, Babo, Rubens, Trümmer, Schams könyveit kellene felhasználni, valamint Stallner szombathelyi kereskedő fajtagyűjteményét.41 Mindez mutatja, hogy a korabeli szakírók szakirodalmi ismeretein kívül már a 19. sz. első felében a szőlőbirtokosok szűkebb rétegében a szomszéd osztrák szakirodalom ismert volt. A magyarországi szakírók és munkásságuk A 18. sz. végi, 19. sz. eleji szakírókat nem a szőlészet-borászat korabeli leíró jellegű ismertetése, hanem a bécsi udvar gazdaságpolitikájának megfelelő oktató, javasló, összehasonlító jellege vezérelte, uralta. Piller Mátyás 1778-ban a Budán megjelent, grammatikai iskolák és gimnáziumok részére írt természetrajzi könyvében érintette felületesen a szőlészet kérdéseit. Pankl Máté pozsonyi akadémiai tanár egy 300 holdas szőlőbirtok költségvetési, jövedelmezőségi számításait végezte el, a birtok üzemtanát adva (1790, 1793). Szakírói és tanári munkásságának elismeréseként a göttingeni és a prágai tudományos társaság felvette tagjai közé. Ötvennyolc évesen, 1798. március 22-én halt meg Pozsonyban. Pankl munkássága jórészt arra az időszakra esett, amikor a fiziokrata nézetek teijedése, illetve a felvilágosult Habsburg uralkodók reformpolitikája nyomán a mezőgazdaságnak egyre nagyobb figyelmet szenteltek. Ekkoriban kezdett el Mitterpacher mezőgazdaságtant tanítani az egyetemen, s egyre több gazdálkodással kapcsolatos tanító irat vagy könyv látott napvilágot. A felsőbb szintű iskolákban kezdett tért hódítani a természettel és a mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretek oktatása, így a paptanárok már nemcsak saját szentbeszédüket adták ki, hanem az új tantárgyak tankönyveinek42 megírására is vállalkoztak. Bár Tessedik Sámuel munkásságának kevés a szőlészettel-borászattal való kapcsolata - a Georgikon elvi alapjainak kidolgozásán kívül a példamutató kertészeti (és részben szőlészeti) munkássága miatt itt meg kell röviden említenünk. Penyigey 38 Fényes E. 1837. 145. 39 Borsos M. 1846. 21. 40 A Purman Lőrinc említette szerzőkre vö: Falusi Gazda. 1857. 206., 1858. 110. 41 Gazdasági Lapok 1852. 1162., vö: Csorna Zs. 1990-1991. 57-75. 42 Wellmann I 1979. 180-184., Kosáry D. 1980. 186., 643-646..
