Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 81 matnak egy, az általában vett császár-király viszonyban sorsdöntő állomása zajlott le Párizsban és Londonban.9 8 Aligha meglepő tehát, hogy Zsigmond, akialegkisebb jogcímet is nagyon ügyesen tudta diplomáciájánál érdekei érvényesítése céljából felhasználni, alaposan kiaknázta a német királyi, illetve a császári cím birtoklásában rejlő lehetőségeket. A zsinat elején tekintélye csücsára érkező császár, aki ekkor már túl volt a hitetlenek elleni fegyveres harc tűzkeresztségén, aki már kiérdemelte a ,J)efensor Ecclesiae" titulust és aratott már sikereket mint Imperator Pacifiais", további politikai akciói során szinte természetese módon igyekezett mindenhol érvényre juttatni a császári szupremácia elvét, s ezáltal valóban konfirmálni akarta kivételes uralkodói jogállását a nyugati „nagy monarchiák" királyaival szemben. Zsigmond mindenhol el is ment ezen a téren a tűréshatárig; - csakhogy ez a tűréshatár 1416-ban monarchiánként változott. Mint ahogy korábban is, a császári beavatkozás hatékonyságát igazán a francia, az angol és a hispániai királyságok tehették próbára.99 Noha se szeri, se száma az erre utaló jeleknek a Zsigmondi diplomáciában, a dolgok valójában Zsigmond Párizsba érkezésekor fordultak komolyra. Az idézett források leírásai egyértelműen bizonyítják, hogy a látogatás során tapasztalható „univerzalista" kísérleteknek a kortársak szemében (még ha a hangsúlyok eltérőek is) komoly jelentőségük volt. Úgy tűnik, hogy forrásaink közül a burgundiakhoz közelebb álló források az elnézőbbek (Monstrelet, Fauquemberghe).10 0 A királyi és a császári hatalom közötti viszonyt, az előbbi emancipálódásának dinamikáját, illetve az utóbbi visszaszorulásának folyamatát mindig is befolyásolták a konkrét erőviszonyok. A kétféle hatalom között meglévő látens konfliktus napvilágra jutása békeidőben elkerülhető volt akkor, ha az érintett fejedelmek nem találkoztak, vagy semleges területen (pl. egy határfolyón, amire már volt példa a francia királyok 98 Tudjuk, hogy a császári univerzalizmus érvényesítésére tett Zsigmondi kísérletekben korábban sem volt hiány, sőt, felfoghatjuk az eseményeket úgy is, mint az erőviszonyokban bekövetkezett eltolódás logikus következményét. Számos, itt nem részletezhető példa van arra — az ábrázolóművészetben és az írott forrásokban egyaránt —, hogy a császári hatalom súlyának megnövekedését mennyire támogatta és, fenntartotta a „korszellem", a konstanzi zsinaton kialakult, illetve kialakított légkör, s az ezt szolgáló olyan megnyilvánulások, amelyekben Zsigmondot rendre Nagy Konstantinhoz, Nagy Károlyhoz, vagy éppen Nagy Sándorhoz hasonlították. Ez a dicsőítés sem Zsigmondra, sem a „közönségére", sem pedig tárgyalópartnereire nem maradt hatástalan. Ráadásul Zsigmond, aki egyébként is sokat adott a címekre, azon kevés német-római császár egyike, akik a címmel hagyományosan együttjáró négy koronából valóban viselt is hármat — a német királyit, a lombard vaskoronát és a császárit — és akkor még nem is számítjuk az ezúttal tartalmilag éppen legértékesebb és kellő bázist adó magyar koronát, valamint a ténylegesen csak később birtokba vett cseh koronát. Bryce, 11-112, 488-489., Mályusz, Zsigmond király..., 39^3, 74-75, 270-272. 99 A korábbi akciói közül a legjelentősebbek a lengyel-porosz konfliktusban való közvetítés, és a zsinat „pro imperiali. oficio" összehívása volt. A budai találkozóra lásd Mályusz, Zsigmond király..., 76-77. Zsigmond (1413. dec. 99-én a zsinatra több meghívólevelet bocsátott ki az európai uralkodók számára, Fraknói V.: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szent-székkel, I., Bp., 1901, 330., a VI. Károly francia királyhoz küldött levelet közli Fejér, X./ 5., 416-421, és egy általánosabbat, Uo., 424-426. Lásd még Áldásy, Zsigmond király..., 11-13., ZSO., IV reg. 1437., továbbá Guenée, L'occident..., 66., Biyce, 203, 1.. sz. Íj. Kingsford, Ch. L.: English Historical Littérature in the Fifteenth Century, Oxford, 1913, 66, 160. 100 Forrásaink közül szinte minden kortárs dokumentumunk említi: Baye, 242-243., Monstrelet, 138., Des Ursins, 531-532., Pintoin, 745.
