Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
868 CSOMA ZSIGMOND mellett a délnémet szőlészeti szakirodalom hatása alatt álltak. A szőlőtermesztőkhöz a Jobbított" mezőgazdaság elvei, a külföldi munkák fordításai, értékelései, ajánlásai révén keresték az utat. A 18. sz. legismertebb osztrák szakírója Johann Wiegand volt, aki több könyvet írt, melyek több kiadást, több nyelven megértek. Az 1766-ban 2. kiadású Der wohlerfahrene Landwirth... с. könyvében, az 1764-es korábbi kiadáshoz képest már a szőlőtermesztés kérdésével is foglalkozik, helytelenítve a síkvidéki szőlőtelepítéseket, állástfoglal az oltás mellett, elítéli a fagy,jég elleni harangozást, viszont a fagy elleni füstölést már helyeselte.34 1769-es kalendáriuma a kor szokásos stílusú, hónapok szerinti beosztásában tárgyalta a munkákat, mint más korabeli népszerű gazdasági szakkönyv.3 5 Két könyvét, egy len- és dohánytermesztési útmutatót, valamint a Handbuch für die österreichische Landjugend-et lefordították magyarra. Ez utóbbi munkája a bécsi udvar gazdaságpolitikája - gazdaságpropagandája révén 5 kiadást ért meg különböző nyelveken és 1780-ban, majd 1792-ben iskolai célra is kiadták rövidebb magyar változatban. A könyv magyar fordítója, iß. Szilágyi Sámuel az előszóban még nagyobb hangsúlyt ad a változások fontosságának. A fordító feladata lehetett a tartalmi magyarosítás is, amire a szakkifejezések magyar magyarázata utalhat. Afordítás lektorálását Weszprémi István kapta, a növények szakavatott fordítója pedig Tzeizinger Antal patikus volt. A debreceni Szilágyi felhívta a magyar parasztfiatalság figyelmét, hogy „... ezek a Gazdaságról tanító Ujj Oktatások, mellyek a mi időnkbe ki jönnek, nem valami Uj és Paraszt embernek káros Találmányok,...,, hanem a korábbiak javított, korszerűbb ismeretekkel bővítése. „Nem kell tehát az Hlyen Munkáktól el ijjedni, és olly Bal-Vélekedésbe lenni erántok, mintha azok valami Világot szédítő Munkák volnának. Sőt hitesse el minden Paraszt ember magával, hogy az illy en Munkák főképpen az ő hasznára irattatnak, és botsáttatnak Világ eleibe. "Wiegand könyve a legtöbb borvidéken a szőlőtermesztést, a borászat színvonalát bírálta. A Magyar Hírmondó 1780-ban, az alsó-ausztriai szőlőfajtákat és termesztési értékeit vizsgáló és ismertető Helbling könyvét propagálja.3 6 Részben bírálva úja, hogy a Bécs környékéről leírt 24 szőlőfajta mellett Sopron vidékén 40 fajtánál is többet ismernek és termesztenek. Az osztrák birodalmi mezőgazdasági szakírás kiemelkedő teljesítményének könyvelhető el Heintl 4 kötetes szakkönyve, amely az osztrák császárság mezőgazdaságáról szólt. Az 1821-ben megjelent 4. kötet a szőlészet-borászat témaköréből merít. Majd másfél évtizeddel később jelent meg, 1835-ben a szőlészeti-borászati rész 2. kötete, a sorozat 5. tagjaként, amely létezéséről a magyar mezőgazdasági bibliográfia semmit sem tud. A szerző Fr. R. Heintl pedig az előszavában világosan leírta, hogy ez a 2. kötete a korábban megjelent szőlészeti résznek és ezzel 5-re növekedett a sorozatbeli kötetek száma.37 Az első szőlészeti kötetben a szakmunkákkal foglalkozik részletesen, míg a másodikban a borászati ismereteket, az erjedést és a bor kémiáját, kezelését, a szüretet írja le, de a borvidékekről nem tesz említést. így, bár egyidőben élt és dolgozott, mint a magyarországi Schams Ferenc, 34 J. Wiegand. 1764 és 1766. 35 J. Wiegand 1769. és 1774. előszava. 36 Magyar Hírmondó 1780. 705. 37 Fr. R. Heintl 1808., 1821. az 5. kötetről nem tud a Bibliographia Litterarum Hungáriáé Oeconomicum Ruralium III. kötete sem. vö: Fr. R. Heintl 1835.
