Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 863 A nyugat-európai borászati szakirodalmi példaképek A francia szőlészeti-borászati eredményeket, megfigyeléseket ismertető szakkönyvek Magyarországon is nagyhatásúak voltak a 18. sz. második felétől. Különösen a századfordulón, majd a 19. sz. közepétől tapasztalható Európa borvidékein ez a hatás. A 18. sz. végi, 19. sz. eleji hatása közvetlenül szakirodalmi és azon keresztül a termesztéstechnikára is ható volt, míg a 19. sz. második felében az Európában elsőként a francia borvidékeket pusztító filoxéra elleni harc elsősorban a megfelelő védelmet és az átalakított termesztéstechnikát jelentette. Ugyanakkor a tudományos módszerekkel végzett kutatások, megfigyelések a szakosodó, számos részterületre bomló szőlészeti-borászati szakirodalom megszületését serkentették. A 18. sz. második felében Chaptal, Rozier és társai, már természettudományos vizsgálatokra alapozták véleményüket. A természeti folyamatok lejátszódásának törvényszerűségét ismerve, főleg a borászat terén, olyan megállapításokra jutottak az erjedés, borbiokémia területén, amelyek a termelőket közel állandó minőségű borkészítéshez segítették hozzá. Kisebb-nagyobb cikkekben, közleményekben ugyan hivatkoztak magyarországi szakírók francia szerzőkre a borászat különböző területein. De a legnagyobb, legegyértelműbb átütő sikert és elismerést Chaptal munkássága jelentette, akinek 1801-ben megjelent könyvét 1802-ben németre lefordították.1 8 Mitterpacher Lajos is készített egy latin kivonatot a könyvből, majd ez magyarra fordítva 1815-ben és 1818-ban, majd pedig németre fordítva 1814-ben mégis jelent. 1 9 Afrancia szőlészeti-borászati szakirodalom legjelentősebbjei megismertetéséhez Fábián József veresberényi, majd tótvázsonyi lelkész járult hozzá magyar nyelvű fordításaival. Az evangélikus lelkész a 18. sz. második fele irányzatainak megfelelően a természettudományoknak és a legújabb mezőgazdasági reformoknak, eljárásoknak lelkes terjesztője lett.2 0 Fábián 1762. február 19-én, a Veszprém megyei Alsóőrsön született, nemesi rendű családból. Tanulmányait a híres debreceni református kollégiumban végezte. 1779. április 23-án felsőbb osztályba lépett és elvégezte a teológiát is. Pappá szentelése után a cívis városban maradt, előbb mint algimnáziumi tanító, majd 1789. szeptember 19-től főiskolai senior lett. Saját, megtakarított pénzén Svájcba utazott és két évet töltött a genfi és a berni egyetemeken. 1793-ban tért haza. Hamarosan a vörösberényi kálvinista gyülekezet lelkésze lett. Az ifjú Fábián életében a debreceni diákévek — különösen Hatvani István előadásai révén — bizonnyal szerepet játszottak abban, hogy a későbbiekben vörösberényi, majd tótvázsonyi lelkészként a természettudományt népszerűsítő, felvilágosító szándékú könyveket írt, és a szőlészet-borászat szakirodalmát művelte. Fábián iskolatársa volt a vele egyidős Pethe Ferenc és a náluk fiatalabb Karacs Ferenc, aki később rézmetszeteket készített Fábián legjelentősebb munkájához. A svájci egyetemeken eltöltött idő a nyelvtudás és a természettudományos ismeretek gyarapítására adott lehetőséget. A szülőföldjére visszatérő Fábián olyan közegbe került, ahol a szűkebb rokonságban megtalálható volt Somogyi Gedeon, a közvetlen munkatársak között 18 A francia szakirodalom európai hatására vö: Versuch... 1803. 31-33. 19 Mitterpacher L. 1814., 1815., 1818. 20 Fábián fordításaira: Chaptal, Rozier, Parmentier, Dussieux. 1802. I. II., Chaptal J. A. 1805. /Gombás «/1805/., Fábián J. 1813-1814. I.-II.
