Századok – 1998

Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859

864 CSOMA ZSIGMOND Ángyán János veszprémi, Naszályi János felsőörsi és Pap István vámosi lelkészek, a vármegye értelmiségében a nyelvész Pápay Sámuel és az orvos Zsoldos János. J. A. Chaptal könyvecskéjét — amelyet Franciaországban egy év alatt háromszor is kiadtak—lefordította és a somlói borvidékről készült, lelkésztársa írásait is hozzávéve, jelent meg 1805-ben a könyve.2

1 Megismervén kora Európájának élvonalbeli természettudományos eredményeit, ugyanis Fábián rádöbbent, mennyire szüksége van hazája szőlészetének-borászatának a tudományosan is igazolt ismeretek gyakorlati tevékenységben való elterjesztésére. Különösen a szűkebb pátriájában, a Balaton-felvidéken kiemelkedő fontosságú szőlészet és borászat szakterülete érdekelte. E téren már a 18. században elől jártak a legnagyobb bortermesztő ország, „Frankhon" tudósai. Jean Antoine Chaptal /1756-1832/, a nagy kémikus, aki egyúttal Napóleon minisztere is volt, korszakalkotó jelentőségű borászati enciklopédiát állított össze. Fábián azonnal felismerte, hogy a borok kezelésének és tartósításának a hazai gyakorlata mennyire tévhiteken alapul a kémia tudományának a tükrében, ezért saját költségén magyarra fordítva adta ki 1805-ben, A boroknak termesztésekről, készítésekről és eltartásokról való értekezés" címmel Chaptal új művét - hozzá kiegészítésként Gombás János plébános ismertetését Nagysomlyó hegyéről és boráról. A fordítás nagy közönségsikerét jelentette, hogy hamarosan már egy újabb könyv fordításán dolgozott. Azon a nagy, kétkötetes, enciklopédiaszerű, de mégis rengeteg új ismeretet tartalmazó könyvön, amely sokszor idézett és összehasonlított szakirodalommá szakmai kézikönyvvé vált Magyarországon. Más szerzők, a szőlészet kiváló kutatója, Rozier, valamint Parmentier és Dussieux borászok Chaptallal közösen írt enciklopédikus művét is lefordította és kiadta „Visgálódó és oktató értekezés a' szőlő-mívelésről" címmel. A kétkötetes mű „az európai szőlőtermesztés és borászat egyik Bibliájának" bizonyult, és számos nyelvre lefordították. A magyar kiadást Veszprém vármegye közönsége és elöljárói, élükön Eszterházy János főispánnal, önkéntes adományokkal és 215 előfizető a költségek előlegezésével biztosította. Miként előző műveiben, a munkában is megmutatkozik a nyelvújítás nemes szándéka: számos idegen szakkifejezésnek igyekezett magyar megfelelőt alkotni. A munka egyik fő érdeme, hogy a magyar ampelográfiai irodalomban először 21 rézmetszettel mutatja be a híres francia szőlőfajtákat. /Egyes metszeteket Karacs Ferenc készített/. Fábián különösen sokat tett a Chasselas szőlőfajták magyarországi elterjesztése érdekében. Korában nem volt Magyarországon jól szállítható és nagyon jól eltartható csemegeszőlő, amelyből jó bort is lehetett erjeszteni. Munkái hatását jelzi, hogy Széchenyi István, Schams Ferenc, Mayerffy Ferenc is gyakran hivatkoztak rá, Görög Demeter pedig — tisztelete jeléül — azt javasolta, a saszla szőlőket nevezzék magyarul Fábián szőlőknek /Fábián fehér, Aranyszínű Fábián, Fábián Muskotály stb./. Ez a név ma is elterjedt a szakirodalomban. Chaptal-Rozier-Parmentier és Dussieux könyvét fordítva, Fábiánban felmerült egy rövidebb és a magyar szőlészet-borászat szempontjából fontos összegzőbb munka kiadása, de később sajnos eltekintett ettől. Az egész, 2 kötetes francia munkát lefordítva,- mint írta,- sokminden hasznosíthatónak tűnt számára Magyarországon is. Egy sajátmaga által írt, önálló könyv megjelentetését is tervezte a magyar szőlészet-borászat 21

Chaptal J. A. 1805. /Gombás J. 1805./