Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
862 CSOMA ZSIGMOND borok közül a Fertő-tó környéki, és a szentgyörgyi, pozsonyi borokat, míg a felsőmagyarországiak között a tokaji, miskolci, nagyváradi borokat tárgyalja, jellemzi ez a borkereskedőknek hasznos, nélkülözhetetlen kis könyvecske. A 18. század utolsó harmadában még több cikk foglalkozik a szőlőkbeli aranyterméssel, fel-fel kapva a középkor óta szívósan tovább élő hiedelmet, de az 1770-es évek nagy eredménye az első igazán tudományos szőlészeti-borászati munkák megjelenése. Mitterpacher Lajos könyvei mellett Pesten jelent meg 1780-ban Tóth-Prónai Prónay Pál könyvecskéje is, aprólékosan írva a szőlő telepítéséről, müveléséről és a borok kezeléséről Észak-Magyarországon.1 2 A valószínűleg élénk borkereskedői érdeklődést próbálta kiszolgálni De Luca Ignatz 1789-ben, Fuker, Fridrich Jakob 1790-ben kiadott tokaji könyvecskéje és a Mindenes Gyűjtemény szintén 1790-ben megjelentetett „Magyar Országnak nevezetesebb Borai"- című, a magyarországi borok és bortermő helyek első, alapos, adatokban gazdag áttekintése, magyar nyelven. Ez utóbbi már a minőségi bortermő szőlőhegyeket külön kiemeli, megemlítve például, hogy Magyarországon a kedvező ökológiai adottságok miatt milyen sok helyen készítettek ekkor már aszú-borféleségeket.13 A szőlészeti-borászati szakirodalomnak is — a termesztéstechnológiára gyakorolt hatása révén — az állami ösztönzés (1760) kezdeteitől a hadsereg ellátása és az adóalap biztosítása volt a legfontosabb célja. A parasztok szakirodalom olvasása, tájékozódása azonban — épp akik számára ezek a könyvek általános ismeretteijesztő színvonalon készültek — elég ritka jelenség volt. A J. Wiegandot fordító ifj. Szilágyi S. hiába írta:,, Nints tehát a Magyar Paraszt Gazdának egyéb híjjá, hanem hogy maga nyelvén a Gazdaságnak okos és hasznos fojtatásáról írott Könyvetskeje légyen, és annak Oktatásait kövesse, és munkába végye, előre le mondván, és örökesen elbútsúzván a maga régi haszontalan Paraszt Filosofiájától, melly tsupán ebben áll: így láttam az Apámtól is, a Szép Apámtól is. " Már Tessedik S. úgy vélte, hogy jó, ha 1000 paraszt közül egynek a kezébe jut éppen ez a könyvfordítás.1 4 Mitterpacher Lajost is csak kevesen ismerték.1 5 Még Nagyváthy is az apáról-fiúra szálló mezőgazdasági ismereteket és az ebből származó helytelen tévedéseket ostorozta 1821-ben.1 6 A korabeli szakirodalom hatékonyságát és ismeretközvetítő erejét kérdőjelezte meg—az apa öregapjától tanult ismeretei láttán — Gyürky Antal is még a 19. század második felében is,1 7 amikor 1879-ben a magyar borászat elodázhatatlan reformjairól írt. borkereskedő városok révén ismerkedtek meg a hegyaljai borokkal és kezdték nagy számbein kiszállítani a bort Magyarországi-ól. A kelet-északkelet irányú borexport borféleségei, az orosz cári borvásárló bizottság borai is ebben az irányban hagyták el Magyarországot, két nagy borlerakatot fenntartva és éltetve Északkelet-Magyarországon, vö: Komoróczy Gy. 1944., Tardy L. 1963., Balassa I. 1991. 571-573. 12 A magyar borok gyógyhatásáról: Schosulán J. M. 1769. 18-23., 47-50., a termő aranyról: Anmerkungen... Y112. 366-368. Prónay P 1780., ezt a könyvet 1786-ban mégegyszer kiadták. 13 Tokajról külön rész: De Luca I. 1789. X. köt., Fuker Fr. J. 1790., akinek, apja is már írt egy latin nyelvű könyvet a tokaji borokról. Mindenes Gyűjtemény 1790. IV 283-295. 14 Tessedik véleményére a Wiegand könyv hatékonyságáról: Kosáry D. 1980. 643. 15 Mitterpacher Lajos kevésbé ismertségére: Bakács I. 1947. 146. 16 Nagyváthy J. 1821. 186. 17 Gyürky A. 1879. 12.
