Századok – 1998

Közlemények - Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott útleírása a magyarországi török hódoltságról 1626-ból IV/837

ÚTLEÍRÁS A TÖRÖK HÓDOLTSÁGRÓL, 1626-BÓL 845 arról számolt be — amire más forrásból nem találtam adatot —, hogy az útjuk elején Buda várától mintegy nyolc kilométerre délre a Duna partján egy rőfnyi széles és ugyanolyan hosszú emlékkövet talált, amelyre (nyilván törökül) feljegyezték, hogy Szulejmán szultán három évvel a város elfoglalása után, azaz 1529-ben ismét Budára jött. Georgiceo és társai utazásuk második napján elhaladtak Ercsinek a rablók ellen két évvel korábban épített palánkja mellett, és elértek az Adony mellett a Duna partján álló Dzsánkurtarán palánkjához, amelyről Georgiceo is elmondta a számos utazó által ránk örökített mondát Szulejmán szultánról és a vár nevéről: Bécs sikertelen ostromáról hazafelé menekülve, itt pihent meg Szulejmán szultán, aki felkiáltott: megmentettük a lelkünket, ennek emlékére építették ezt az erősséget. Dunapentele útba eső palánkváráról Georgiceo nem írt, helyette egy hattyúkkal teli tó ragadta meg a figyelmét, mielőtt Dunaföldvár palánkhoz értek volna. Georgiceo ezután felment a környék egyetlen, nem túl magas hegyére, minden bizonnyal a 176 méter magas Malina-hegyre, és onnan körbenézett a hódoltsági tájon: A Duna egyik és másik oldalán sok romos templomot látott, jó időben pedig, mondták a kísérői, hatvan nagy templom romját is össze lehet számolni innen. Ezután Paksra mentek, Georgiceo itt is gondosan megfigyelte a karavánszerájt, amelyet a templomhoz hasonló kövekből építettek, és mivel a főkaput két márványoroszlán őrizte, utazónk joggal következtetett arra, hogy az építtető pasa ezt a karavánszerájt egy keresztény templomból vagy kastélyból alakíttatta át. Az itteni vendégfogadóról 1663-ban Ottendorf is megemlékezett,1

3

ez a palánkon kívül állt, és nyilván ez lett a veszte is: Georgiceo még romokban találta, mert a hajdúk felgyújtották. Tolnán a palánkvár közepén állt az igen nagy, de csak részben fedett templom, amelyet a törökök mecsetté alakítottak, míg a másik, a palánkon kívül álló és kissé romos templom keresztény kézen maradt. További török palánkok mellett elhaladva, átkeltek a Sárvíz folyó hídján, ahol látván török ruhájukat és fegyvereiket, nem mertek tőlük hídvámot kérni. Georgiceo leírása szöges ellentétben áll azzal, amit ugyanitt 1663-ban Evlia Cselebi tapasztalt, aki szerint a hidat őrző aga csak a bor után szed hídpénzt (ezt feltehetőleg nem tartotta a muszlimokhoz méltó árucikknek), ekkor azonban semmi másért nem kellett fizetni.1

4

Ezután a bosnyák kereskedők és Georgiceo Szekszárdra érkeztek, amelyről Georgiceo úgy tudta, hogy itt volt a kalocsai érsek rezidenciája. (Ez jól mutatja, hogy a 17. században mennyire elmosódtak már az egykori katolikus püspökségek határai: 1663-ban Ottendorf is úgy vélte, hogy Bátaszék a sosem létezett bajai (!) püspök birtoka volt.)1

5 Szekszárdon, ahol utazónk kiemelte a mezőváros két előkelő kútját, 40 háznyi török élt. Akárcsak korábban Hans Dernschwam,16

Georgiceo is szomorúan állapította meg, hogy a gazdagon termő gabonafoldek és szép szőlők körül csak puszta falvakat és elhagyott templomok romjait látta - az igen bőven termő, virágzó természet és 13

H. Ottendorf: i. m. 88-89. 14

Georgiceo csak kisebb hibát ejtett a Sárvíz magyar nevében, Ottendorf 1663-ban viszont Leciuitz-nek írta át a folyó nevét. Ottendorf: i. m. 18. 15

H. Ottendorf: i. m. 90. A hódoltsági egyházmegyéknek a köztudatban elhalványodó határára: Borsa Iván-Tóth István György: Benlich Máté belgrádi püspök jelentése a török hódoltság katolikusairól 1651-1658. Levéltári Közlemények 1989. 1. 88. és Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania 1627-1707. Edidit: István György Tóth. Roma-Bp. 1994. 13-15. 16

H. Dernschwam: i. m. 140-141. 491^493.