Századok – 1998
Közlemények - Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott útleírása a magyarországi török hódoltságról 1626-ból IV/837
846 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY az elpusztult települések kontrasztja őt is megdöbbentette. Innen Bátaszékre mentek, ahol sok épület hevert romokban, ez Georgiceora éppen ügy nagy benyomást gyakorolt, mint 1663-ban Heinrich Ottendorfra vagy atörökEvüa Cselebire. Ottendorf apaiánkon belül sok egykori templom és épület romjait látta, míg Evlia Cselebi arról írt, hogy Bátaszék egykor „nagyon, de nagyon virágzó" város volt, az épületek nyomai jól láthatóak.17 A mezőváros közepén fekvő, tető nélküli templom körül puszta falak álltak, ezért Georgiceo úgy vélte, hogy a templomhoz valaha kolostor tartozhatott. - Georgiceo valószínűleg hallott a szomszéd faluban, a megtévesztően hasonló nevű Bátán lévő, és ekkor pusztán álló bencés kolostorról, annak romjait vélte felfedezni a bátaszéki templom körüli romok közt.1 8 Dunaszekcső hegytetőre épült, nehezen megostromolható, hatvan török katonával megrakott palánkjáról Georgiceo érzékletes leírást adott, míg a Duna túlsó oldalán, a védettebb Mohácsi-szigeten református magyarok faluját találta. Mint minden erre járó utazó, a török Evlia Cselebitől a német Ottendorfig, Georgiceo is megnézte a nevezetes mohácsi csatamezőt, és elelmélkedett a középkori magyar királyság gyors bukásán. Georgiceo Buda és a Dráva között egyedül Mohácson emlékezik meg a helybeli papról, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy mint délszláv anyanyelvű katolikus, sem az ortodox szerbekkel, sem a református magyarokkal nem került közelebbi kapcsolatba. A mohácsi katolikusok plébánosa, Don Simone Matkovics azonban igen szívélyesen fogadta. Ez a mohácsi plébános korántsem csak egyike volt a török területen működő kevés katolikus papnak, hanem a 17. századi hódoltsági katolikus egyház messze legérdekesebb alakja, aki hívei érdekeit védelmezve egyaránt fellépett Rómában a pápa, Isztambulban pedig a szultán udvarában. Igen sok levelet küldött Rómába, és ezek szinte fékezhetetlen mesélőkedvről árulkodnak: joggal feltehető, hogy a nála vendégeskedő Georgiceot is bőven ellátta a környékre vonatkozó információkkal. Don Simone Matkovics 1575 körül született a boszniai Olovóban, állítólag a bosnyák királyi családból származott, és viharokban gazdag életét 1639-ben mohácsi plébánosként fejezte be. A ferencesek boszniai kolostoraiban nevelkedett, és az első tonzúrát is felvette, de később mégsem akart szerzetes lenni, sőt — nyilván a kolostorokban elszenvedett sérelmek hatására — a Magyarországon térítő bosnyák ferencesek legelszántabb ellensége lett. Tizenhárom évig a szerémségi Babska falu plébánosa volt, de a görögkeleti püspökök — akik a délszláv anyanyelvű, energikus plébánosban veszélyes konkurenciát láttak — folyamatosan zaklatták, ezért Isztambulba ment. Itt a szultáni szeráj őre, egy eunuch, nagy szeretettel fogadta, mert — mint elmondta — ő is a bosnyák királyok családjából származott, a rokonai pedig Boszniában Don Simone apja házában nevelkedtek. (A befolyásos eunuch nyilván a gyerekadóval került a szultáni udvarba, és nem felejtkezett el egykori népéről, rokonságáról.) Ennek az eunuchnak a segítségével Matkovics magától a szultántól szerzett kiváltságleveleket a hódoltsági katolikusok védelmében, az ortodoxok, a reformátusok, az evangélikusok és az unitáriusok ellen. Don Simone, aki elég jól beszélt törökül, egyébként is igen 17 H. Ottendorf: I. m. 90-91. E. Cselebi: i. m. 237. 18 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre. 1/2. Pest 1870. 378-379.
