Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
78 CSERNUS SÁNDOR Ezt az átfogó tervet az angol katonai offenzíva átütő sikere, valamint a burgundi herceg taktikus foglalásai zavarták meg: ez azt eredményezte, hogy aburgundi herceget nem lehetett többé kihagyni a rendezésből, miközben az angolok és a franciák közötti tartós megegyezésnek sem növekedtek az esélyei, sőt, ekkorra gyakorlatilag megszűnt az érdekek találkozásának szélesebb lehetősége. Pedig kezdetben maga Henrik is az orléansi párttal kötött volna szívesebben megállapodást, és mint láttuk, Zsigmondot ugyancsak számos kötelék fűzte a francia királyi udvarhoz, illetve az orléansiakhoz. Kétségtelen, hogy Zsigmond a francia udvarban, a közvetítés szempontjából nem végzett sokat: a kialakult helyzetben olyan partnerekre talált Párizsban, akik az ő eredeti közvetítő koncepciójával nem tudtak mit kezdeni; sőt - maguk is megosztottak lévén, erőiket gyakran továbbra is máshol fecsérelték el. Az ország és az armagnac-ok hosszú távú létérdeke azonban ezúttal valóban egybeesett. Ebben a helyzetben mind az angolok, mind pedig a franciák, a Zsigmond-féle közvetítési akciót részben időnyerésre akarták felhasználni, részben pedig saját igazuk és jogaik nemzetközi fórumokon (különösen pedig a konstanzi zsinaton) való elismertetését akarták általa elérni. A fenti célok elérése érdekében a katonailag sokkal jobb pozícióban lévő angolok az adott status quo megtartása mellett, akár hosszabb fegyverszünetre, illetve békekötésre is hajlandóak lettek volna, mint ahogy az később Troyes-ban be is következett.92 Ugyancsak az 1416 nyarára kialakult helyzet magyarázza, hogy Zsigmond számára egy armagnac-francia orientációjú szövetség semmilyen szempontból nem ígért már előnyöket: sem egyházpolitikai, sem katonai, se politikai, se gazdasági összefüggésben nem volt vonzó megoldás. így a tervezett közvetítés és a mögötte lévő eredeti politikai koncepció is megváltozott, fokozatosan átalakult, és ez a tárgyalások menetében is megmutatkozott. Henrik fő célja lett, hogy Zsigmond feltétlen támogatását a maga számára biztosítsa, hiszen egy olyan, tekintélye csúcsán lévő politikai tényező támogatása, amely mind az armagnac törekvésekkel, mind pedig az egyre gyarapodó burgundiai hatalommal szemben áll, a lehető legjobb megoldás lehetett az angol király számára, s egyben a legerősebb biztosíték is törekvései alátámasztására.93 Mindebből nyilvánvaló, hogy a párizsi tárgyalások gyakorlati eredménytelenségével a tényleges döntés V. Henrik és Zsigmond tárgyalásai során következhetett csak be. Az angol király kezdettől fogva Zsigmond megnyerésére törekedett, s igyekezett Zsigmondnak mindenben (kivéve univerzalista törekvéseit) a kedvében járni. Tehát kedvezően fogadta Zsigmond fegyverszünetre vonatkozó javaslatait, s Angliában a Zsigmond által kedvelt teátrális nagy jelenetekben is bőven volt része a királyi-császári delegációnak. Kapóra jöttek viszont az angol királynak azok a folyamatos támadások, melyeket a franciák a Zsigmond-féle közvetítés ideje alatt folytattak, s amivel nyilvánvalóan azt is jelezték, hogy a béketárgyalásokat a meglévő status quo mellett nem fogadják el. Az erőviszonyok tehát ezzel is Henrik javára rendeződtek át. Henrik 92 A kialakult helyzetre lásd: Coville, IV/ 1., 386-387., Favier, La guerre de Cent Ans, Paris, 1980, 358-366., Autrand, Charles VI, 577-591., Champion, P- De Toisy, P? Bourgogne, France-Angleterre au traité de Troyes, Paris, 1943., A szerződés szövegét közli: Monstrelet (Buchon-kiadás), 479^184. 93 A helyzet bonyolultságát jól mutatja, hogy az érintettek közül a burgundi herceg ekkorra már külön-külön, mindkét szemben álló féllel fegyverszünetet kötött, kivéve Zsigmondot, akinek hűbéri hódolatát mutatta be; - igaz, hogy csak „Burgundia és Alost grófságaira" vonatkozóan..., Monstrelet, 162., D'Avout, 347-248.
