Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 79 számára Zsigmond látogatása (csakúgy, mint korábban Aragóniai Ferdinánd esetében) a Lancaster-dinasztia külső és belső tekintélye megszilárdításának, és egy erős külpolitikai offenzívának a lehetőségét kínálta, ezáltal biztosítható volt együttműködésük a konstanzi zsinat további részében, miközben megmaradt a császárral a további, széleskörű együttműködés lehetősége is. Azzal pedig, hogy Zsigmond elfogadta a Szent György Érdemrendet, ami a közfelfogás szerint az Angliával való szövetséget jelentette, már előre is vetítette a tárgyalások eredményét: miután megszűnt a tárgyaló felek közötti szélesebb együttműködés lehetősége, a kiutat a Zsigmond és Henrik közötti szövetség jelentette, mely a canterburyi egyezmény megkötésében konkretizálódott.9

4 Az egyezmény, melyet Henriknek a parlamenttel, Zsigmondnak a birodalmi választókkal kellett megerősíttetni, egy olyan dokumentum, melynek egyértelműen franciaellenes éle volt, deklaráltan az egyházi „unió" létrehozását kívánta szolgálni és minden területen (a zsinattól a kereskedelemig) a két szerződő fél fokozottabb együttműködését célozta az érdekszférájuknak tekintett nyugat-európai területeken. Kétségtelen, hogy átmenetileg ezen a megállapodáson nyugodott a birodalom nyugat-európai politikája, mint ahogy az is, hogy a Franciaországgal kapcsolatos további tárgyalások feltételei is megváltoztak: ezt tükrözik az előbb Beauvais-ban, majd Calais-ban folytatott „levezető" megbeszélések is. A calaisi találkozóról kevés információnk van, és azok is egymásnak ellentmondóak. A francia követek a területileg és időtartamában is egyre szűkülő fegyverszüneti javaslatokat visszautasítva elvonultak, s a további tárgyalások Henrik részéről is valójában már csupán az újabb, átfogó offenzíva előkészítését szolgálták. Ennek volt nélkülözhetetlen eleme a burgundi herceg bevonása a tárgyalások menetébe (ami egyben minimum a burgund hatalom semlegesítését célozta), viszont Félelemnélküli János, ezzel — feltehetően Zsigmond erős fenntartásai mellett — Calais-ban gyakorlatilag elfoglalta a francia fél helyét a tárgyalások menetében. Mindez Zsigmond számára, még ha csak átmeneti időre is, a burgundi herceghez való közeledést jelentette, de legalábbis a burgund hatalommal szembeni fellépések számának és intenzitásának a csökkentését hozta, noha a Zsigmond és János (később Fülöp) burgundi herceg közötti ellentétek forrásai továbbra is megmaradtak.95 A calaisi tárgyalásokat követően tehát létrejött egy olyan együttműködés Anglia és a császár között, melyben jól felfedezhető az érdekek közössége, ugyanakkor János burgundi herceg pozíciói is megszilárdultak átmenetileg, hiszen Burgundia — bár eléggé ellentmondásos módon — helyet kapott egy fontosnak tűnő nyugat-európai szövetségi rendszerben, amelyben azonban János herceg még nem mint ,Jsten kegyelméből" regnáló fejedelem, hanem mint a Francia Királyság azon pártjának képviselője kapott helyet, amely hajlandó volt elismerni Henriket Franciaország kirá-94

Zsigmond angliai látogatásának nemzetközi politikai összefüggéseire és értékelésére lásd Favier, La guerre..., 437-443., Uő., Le Temps..., 358-362., Mályusz, A konstanzi..., 31-39., Jacob, 161-167, 169-170., Vickers, K. H.: England in the Later Middle Ages, London, 1950, 359. V ö. továbbá Calendar of the Close Rolls preserved in the Public Record Office., Henry V, London, 1932., 353-354., Walsingham, 471^172., és Fejér, X./ 5., 661. 95

Galesloot, 445-451., Jacob, 162,,'Coville, TV./ 1., 373, Vickers, 360., D'Avout,, 50-52., Henrik háborús előkészületeire, Calendar of the Close rolls..., 353-354., Uyttebrouck, A.: Le gouvernement du duché de Brabant au bas Moyen-âge, I-IL, Bruxelles, 1975,1., pp. 100-101., a németalföldi helyzet alakulására Pirenne, 343-415, 431-505.