Századok – 1998
Közlemények - Fodor Pál: Kié legyen Pankota (1565)? Érdekcsoportok és érdekérvényesítés az oszmán hatalmi elitben a 16. század közepén IV/825
832 FODOR PÁL aradi vagy a lippai bégnek, hogy melyikük uralmát ítéli előnyösebbnek az adózók és a közbiztonság szempontjából (a parancs szövege szerint a lippai bég azért került szóba, mert neki már régóta fizettek bizonyos mennyiségű adót a pankotaiak) 3 3 Június 6-án átvéve és megismerve a határozatot, Veli ismét elszaladt a nagyvezírhez, és értetlenségét fejezte ki a temesvári kormányzónak adott felhatalmazás miatt; felhívta a figyelmét arra, hogy ha Musztafa temesvári pasa bele akart volna avatkozni az ügybe, már írt volna a szultáni tanácsnak. Ám hiába kérte a rendelet visszavonását, Szemiz Ali kereken visszautasította, mondván, a szultán akaratát nem másíthatja meg. E pillanatban Veli eléggé borúsan látta gazdája esélyeit. Különösen azért, mert a váratlanul felbukkant vetélytárs legalább olyan erős hátországgal bírt, mintKunovics. Az illető nem volt más, mint Abdulbáki (Veli és a korabeli magyarok szóhasználatában: Báki) bég, akit delvinei szolgálati helyéről május 6-án helyeztek át a lippai szandzsákba.3 4 E poszton Malkocs béget váltotta fel, akit május 12-én az ohri-i tartomány kormányzójává neveztek ki.3 5 És éppen ez volt a baj; mert amíg Veli szerint Malkocs nem azonos súlycsoportba tartozott, addig Báki mögött nem kisebb személyiségek sorakoztak föl, mint a nagyvezír, egy bizonyos — nyilván befolyásos — Ferruh kethüda (aki egyidős volt Bákival és lépten-nyomon dicsérte), továbbá a díváni írnokok főnöke, a reiszülküttáb, aki „azt se tudja, hogyan szolgáljon Báki bég őnagyságának; oly mértékben, hogy látó szeme és támasztó karja". Nyilván e csoportnak volt köszönhető — amelyik legszívesebben rögvest Bákinak adta volna Pankotát —, hogy a rendeletben a kétesélyes vagy-vagy formulát használták; Veli egyenesen úgy vélte, hogy a nagyvezír a maga fedezésére szorgalmazta az ügy átruházását a temesvári beglerbégre: ha az véletlenül nem Báki javára döntene, ne ő legyen érte a felelős. Mintegy vigaszul azt is hozzátette: Bákival kevesen mernek ujjat húzni, s már az is a nagyvezír Kunovics iránti tiszteletét jelzi, hogy a temesvári pasára bízta a „vita" eldöntését (értsd: nem utasította vissza rögtön Kunovics kérelmét). Az adott helyzetben a kethüda egyetlen lehetőséget látott: megelőzni Bákit. Azt tanácsolta főnökének, környékezze meg a temesvári pasát, s vegye rá egy őt támogató ajánlás beküldésére, mielőtt az új lippai bég megérkezne állomáshelyére. Ha erre nem hajlandó, akkor nem marad más hátra, mint Báki jelenlétében a helyszínen ringbe szállni a pasa jóindulatának elnyeréséért. Am ha Báki ragaszkodnék Pankotához, akkor jobb hagyni az egészet, mert nem éri meg, hogy egy „ilyen rozzant palánkért" magára haragítsa a nagyvezírt. Arad — tette hozzá a kethüda bölcs belátással — különben sem Kunovics magántulajdona, s idővel sokkal tekintélyesebb szandzsákot is szerezhet a nagyvezír jóindulata révén. 33 MD 6, 1233. sz. A. C. Schaendlinger: i. m., 62-63: 43. sz. A lippai szandzsák 1554. évi defterében valóban megtalálható Pankota (egyszer „falu", egyszer „város" megjelöléssel); lakóit rendesen összeírták, mintha oszmán területen feküdt volna. A 100 dzsizje-fizetőre taksált helységről megjegyezték, hogy a keresztény vár közelsége miatt tizedeit behajtani nem lehet, ezért három részletben évi 20 000 akcsét fizetnek dzsizje-adójuk (5000) és tizedeik (15 000) fejében. Tapu defterleri, 292, p. 104-106. 34 Istanbul, Ba^bakanlik Osmanli Ar§ivi, Ali Emirí, Süleyman, 292. Ezért az adatért Dávid Gézának tartozom köszönettel. 35 MD 6, 1140. sz. Ezek szerint Bákit úgy tették lippai béggé, hogy Malkocsot még el sem bocsátották onnan. Ha ez igaz, akkor egy hétig két ura is volt Lippának, ami később jókora veszekedésre adhatott okot: ti. el kellett dönteni, hogy kit is illet az e hétre járó jövedelem.
