Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 77 buzdító szavait, a további háborús előkészületeket, majd még egy alkalommal visszatér művében a Zsigmond-féle békeszerző erőfeszítésekre.8 7 Des Ursins mellett a másik jelentős dokumentumunk a Jean Wavrin- féle Recueil des croniques et anchiennes istoires, melynek anyagát a szerző (a címben is világosan jelölt módon) más „krónikák és történetek" egybegyűjtésével állította össze. Zsigmond közvetítési kísérletének alapját Wavrin számára is (mint ahogy azt Des Ursins műve esetében már láttuk) Pintoin műve jelentette, a korszakra vonatkozó másik fontos forrása pedig Monstrelet krónikája. Ugyanakkor Wavrin a párizsi tárgyalásokról ír kevesebbet; - tőle azt tudjuk meg (részben a Saint-Rémy-féle krónika alapján), hogy Londonban miként zajlottak le az események. Wavrin az események fordulópontját a franciák azincourti vereségében jelöli meg; ezzel mintegy fölvezetve Zsigmond párizsi és londoni látogatását.88 A lefolytatott tárgyalásokat Wavrin — aki Hollandiai Vilmos szerepét ugyancsak igen fontosnak tekinti — nem részletezi, viszont nagy hangsúlyt helyez arra, hogy bemutassa V. Henrik Zsigmonddal szembeni bőkezűségét. Az angol királynak gondja volt arra, hogy a fogoly urak részvételével nagy díszvacsorát adjon a Westminster-ben Zsigmond tiszteletére.8 9 Wavrin úgy tudja, hogy Zsigmond, Calais érintésével még egyszer visszatért Franciaországba, ahol beszámolt a francia királynak arról, hogy mit végzett, illetve, hogy tárgyalásai eredménytelenek voltak, majd leírja, Monstrelet alapján, de a korábbi forrásainkhoz viszonyítva némileg eltérő nézőpontból és kommentárral a calaisi találkozót:9 0 A burgundi herceg Zsigmondnak tett hűbéri hódolatára és a francia királyi tanács fölháborodására vonatkozó leírás Monstrelet interpretációjával azonos, a folytatás azonban némileg eltérő.9 1 A francia elbeszélő források alapján kirajzolódó kép tehát meglehetősen összetett. Mindenekelőtt világos, hogy a közvetítési kísérlet, az érdekek rendkívüli kuszasága és bonyolultsága miatt messze túlnőtt egy hagyományos értelemben vett békeközvetítés keretein. A fő cél—deklarált módon is—egy nagyívű nyugat-európai politikai rendezés létrehozása volt. Mint láttuk, Zsigmond ennek érdekében komoly tárgyalásokat folytatott az érintett felekkel, már a konkrét közvetítési akció megkezdése előtt is. Ezekben az elképzelésekben előbb egy olyan — a Császárság, Franciaország és Anglia közötti — szövetségi rendszer létrehozása szerepelt, melynek sokkal inkább volt célja a burgundi herceg elszigetelése, mint bevétele ebbe az együttműködésbe. Eszerint a közvetítés deklarált, közvetlen nemzetközi politikai alapja (az egyházszakadás megszüntetése), és az együttműködés szinte rutinszerűen hangoztatott érvrendszere (a keresztes hadjárat eszme felújítása) mellett a tárgyaló felek közötti közvetlen politikai megegyezés alapját éppen a fenyegetően növekedő flamand-burgundi államalakulattal szembeni közös fellépés adta volna meg. 87 Des Ursins, 532-533. 88 Wavrin, (Hardy-kiadás), IV, 230-237., Le Fèvre de Saint-Rémy (az 1415-ös évnél), 277-286. 89 Wavrin, 432-433. 90 Uő„ 234. 91 Uő., 236-237.
