Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 819 mutatott — „a negyedik malomkerék kalapácsot működtetett, vagyis kallózó malom volt."17 0 Mégpedig, hadd hangsúlyozzuk, kebe-posztót kallózott. A kebe, valamint a hozzá közeleső kába szót illetően Fekete Lajos értelmezésére támaszkodhatunk. Eszerint kábán kaftánszerű hosszú köpenyt, kehén pedig a pásztorok rövid köpönyegét vagy ennek durva szövésű posztóanyagát értették, és néha balkáni származáshelyét is jelezték (kebe-i Janbolu, kebe-i TYttiouo).171 Am a kebének mondott posztó — amint hódoltsági török vámnaplók alapján korábbi dolgozatunkban kifejtettük — nem származott feltétlenül balkáni importból, hanem olyan termék is lehetett, amelyet hazai csapómesterek készítettek a török kebéhez hasonló, a hazai szürposztónak (szürkeposztónak) megfelelő minőségben.172 Megállapításunkat most megerősíti, hogy a Fehér-Körös menti Tamász falu malmáról (amelynek szerkezetéről a szandzsák-összeíró csak ennyit jegyzett fel: „kerék kalapáccsal 4") kiderült: negyedik kerekével éppen йебе-kallót járatott. S aligha tévedünk, ha úgy véljük: a „kerék kalapáccsal" kifejezés a defter más helyein — a csapómesterség többi békés-zarándi telephelyén — szintén olyan malmot jelzett, amely febe-posztót (vagy hasonló minőségű szövetet) kallózott valamelyik kereke által. Az említett török vámnaplók arra is rávilágítottak, hogy a /гебе-posztó — kebe-i igriz vagy igriz (=griseus) néven is — élénk piaci forgalom tárgya volt a hódoltságban a 16. század derekán.173 Ezt a megállapítást szintén alátámasztja a gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása, nevezetesen a deftereknek az a szakasza, amely a Gyula városában szedendő vámokat és piaci illetékeket írta elő, és lényegtelen eltérésekkel megismételte Békésnél és bizonyos kihagyásokkal Simándnál is.17 4 A szakasz a hódoltsági terület belső forgalmára kivetett illetékekkel kezdődik; a királyi Magyarországról, majd a török birodalomból érkező behozatal vámszabásával folytatódik; végül a belforgalom addig nem érintett tételeire tér vissza. Vegyük szemügyre előbb a kétirányú behozatalra vonatkozó előírásait: Magyarországról akár csuha-posztó,17 5 bicska, eszterhál-süveg, réz, ón és ha bármi egyéb jönne, 100 akcse érték után 3 akcse vám szedendő. Az iszlám országból érkező áru, akár fűszer, vagy egyéb holmi lenne, és a temesvári vilájet egyik pénzügyi körzetében 170 Lásd a 168. jegyzetet. 171 Fekete Lajos-Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Bp., 1962. 573-574, 650-651. — Janbolu (Jambol) Drinápolytól északra Burgasz magasságában, Tirnovo — a középkori bolgár állam (a második cárság) fővárosa — tovább északnyugatra, Várna magasságában fekszik. 172 Erről szóló dolgozatunk: Aba, kebe, igriz. Posztófajták a hódoltsági török vámnaplókban a 16. század derekán. Történelmi Szemle XXXIX (1997) 1-19. 173 Lásd az előző jegyzetet. 174 Gyula város hídvámja, vásári és piaci illetéke: GySz 34 (1567), 39 (1579); Békés: 163-164 (1567 és 1579); Simánd: 376 (1567 és 1579). 175 Kétségtelennek tartjuk, hogy a török csuha (vagy csuka) szó itt általában jelent posztót, szövetet. Előfordult ugyan durva posztó, illetőleg abból készült ruha jelentésben is, pl. mint szürcsuha: TT II (1901) 129, 134; Borouszky II. 411. Másrészt vonatkozhatott kifejezetten finomposztóra is, mint pl. a budai Ali cselebi hagyatékában, aki vagyonát részben feldolgozatlan ruhaanyagokban tartotta, többek között lila, zöld és fekete csuha posztóban: Fekete Lajos: Egy vidéki török úr otthona a XVI. században. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 15 (1959) 101; vö. 90. — A kérdést alighanem eldönti, hogy a török vámnaplókban a különböző nyugati posztófajták gyakran így vannak feljegyezve: csuka-i borgomán (= bergamói posztó), csuka-i boroszláv (= boroszlói posztó); stb.
