Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
818 PACH ZSIGMOND PÁL Gáspár fiával, Királyságon Csapó Mátéval (1579-ben).16 4 S ha még hozzátesszük, hogy élővízben ez a táj sem szenvedett akkoriban hiányt: Szentetornyán a Mágocsi-ér folyt keresztül, Királyság határában pedig a Bős-ér csordogált,165 akkor feltevésünket megerősítettnek tekinthetjük a posztóművesség egy további telephelyét illetően.166 De vajon miféle posztóról van is itt szó? Emlékezzünk vissza a defternek a fentebb harmadikként tárgyalt telephelyre vonatkozó szakaszára, amely a tamászi, kisjenei és erdőhegyi malom kincstári jövedelmét a következőképpen határozta meg: „kerék kalapáccsal 4, adója 200".16 7 Ám a tamászi malomról egy másik egyidejű tudósítás is tájékoztat — nevezetesen a temesvári vilájet 1567. évi összeírójának a Portától kapott utasítása, amelyet Káldy-Nagy Gyula forráskiadványa bevezetésében idézett, ekképpen: „Korábban nemes parancsot adtam arra, hogy [a] Gyula és Jenő [Borosjenő] elfoglalása után gyalázatos csalással eladott ingatlanokat bocsásd árverésre... A deftereket elküldve most tudattad, hogy a gyulai szandzsákban Tamász nevű faluban ennek előtte három kerekű malom és egy kerekű kebe-posztó kallózó 1000 akcséért adatott el, s most az árveréskor 15 000 akcséban állapíttatott meg az ára, de a jelenlegi birtokos ... makacskodik. Megparancsolom ezért, hogy ... bármennyire menne fel a nevezett malmok ára, azt a jelenlegi birtokostól szedd be és a kincstár részére vételeztesd be, ha nem [fogadja el], az igénylőknek add oda."168 Ennek az utasításnak a szövegében nem a „gyalázatos csalás" kitétel köti le most figyelmünket — hasonló minősítést többször is olvashatunk a török kincstár által lefoglalt malmok és egyéb ingatlanok sebtiben történt „privatizálásáról' ' agyulai szandzsák-összeírásban16 9 —, hanem a tamászi malom üzemmódjának részletesebb leírása. Az, hogy malomkövet mozgató három kereke mellett — amint már Káldy-Nagy rá-164 GySz 166, 176-177, 182. 165 Karácsonyi I. 34, II. 312. — Itt jegyezzük meg, hogy Békés megye északi részén, a Hármas-Körös balpartján fekvő falvak egész sorában (vö. fentebb a 139. jegyzettel) — keletről nyugat felé haladva: Egétől Gyomán, Endrődön és Halászteleken át egészen Szentandrásig és Kunszentmártonig — egy-kétezerre menő, sőt néhol ezt is felülmúló juhállományt számoltak össze a defterbiztosok: GySz 223-230, 244-246, 250-252, 254-255. — Ám egyedül Ege községben - ahol az Ivánfoka nevű patak folyt a (Hármas-)Körösbe — jegyeztek fel Csapó családnevű személyt: GySz 227; ВО I. 132; Karácsonyi II. 91. 166 д gyulai szandzsákhoz tartozó aradi náhijére ezúttal nem terjesztjük ki vizsgálódásunkat. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy említést tegyünk — a Simánd és Arad között mintegy félúton fekvő — Nagyiratos községről, mint a csapómesterség további telephelyéről. Nagyiratosnak már 1504-ben volt Csapó vezetéknevű lakosa; a tizedszedő 1563-ban 4, a defterbiztosok 1567-ben 5, 1579-ben 12 Csapó nevű személyt írtak össze a faluban: Borovszky II. 411-412; GySz 75-79. — Az utolsó kettő így került a defter szövegébe: „Csapó Ferenc nős, Sebestyén Csapó nős." A megnevezés kétféle sorrendje családnév és foglalkozás egyezésének újabb tanújele; vö. fentebb a 97. jegyzettel. 167 Lásd fentebb a 131. jegyzetet. 168 Káldy-Nagy 22. 169 Pl. a gerlai malmot „Mehmed cselebi, a temesvári kincstár korábbi defterdárja, Mehmed bégnek, a korábbi aradi szandzsákbégnek gyalázatos csalással 500 akcséért eladta. Mivel... újbóli eladása elrendeltetett, annak ára az árveréskor... Ali [gyulai szandzsákIbégnek 5000 akcséban állapíttatott meg"; ugyanez történt a kisdobosi malommal, amelynek árát 500 helyett utóbb 7500 akcséban határozták meg. A „gyalázatos csalással" 500 akcséért eladott Vári községbeli malmot később „nyilvános árverésen" Musztafa budai beglerbég 2000 akcséért, az előzőleg 1000 akcséért eltulajdonított talpasi malmot Hüszejn jenői aga 7500 akcséért vásárolta meg: GySz 217, 244, 303, 307; stb.
